Szeretem az infó órákat. De még jobban szeretem, amikor bejelentik, hogy nincs tanár, helyettesítés lesz; ergo szabad foglalkozás. Emyvel egy némát sikítottunk, megünnepelve azt, hogy lyukas óránk van.
Egyik kedvenc termem az iskolában az infóterem. Ez egy hatalmas helyiség, ahol négy sorban lehet leülni. A falon informatikusok önarcképei és a számítógép egyes részei vannak kifüggesztve. A mennyezetről már nem működő CD-k lógnak, amikre ha rásüt a napfény, szétszórják a szivárvány színeit. Az iskola a legújabb számítógépekkel van felszerelve, és szinte minden nap fel van rájuk telepítve egy-egy új, modern program. Sehol sem lehet látni egy eltévedt porszemet, a tábla mindig makulátlan, a kivetítő tökéletes szögben helyezkedik el, és az infótanárunk is egy humorbomba.
Az én helyem a második sor legvégén van, az ajtó felől. Jobb oldalamon Emy ül, a másikon meg...senki. Üres a hely.
Mihelyst beléptünk a gépek birodalmába, mindenki megvadult állatok módjára elkezdte taposni a másikat, hogy minél előbb gép közelébe kerüljön. Mint akik 1 éve nem netezhettek. Szegény helyettesítő tanárnak kikellett kiabálnia a lelkét, csakhogy rendet teremtsen. És még csak 5 perce folyik a tanítás. Jó kezdet... Mivel nem volt megtervezett óra, így mindenki máshol ült. Az én helyemet is elfoglalták, de addig érveltem, míg fel nem állt az illető, így elégedett képpel huppantam le a székemre. Benyomtam az indítás gombot, és hátrafordultam. Íratlan szabály, hogy a lányok elől, a fiúk hátul ülnek. A balhésabb, nagymenő csajok is szorítanak helyett maguknak a harmadik sorban, viszont most keveredtek a csoportok. Alex is hátul foglalt helyet, és a legtöbben körbe vették. Visszafordultam és elindítottam a böngészőt. Emy vadul pötyögtette a gépet, majd szinte rácuppant a képernyőre. Mosolyogva megcsóváltam a fejem, és szépen sorjában megnézegettem az e-mailjaimat. A közösségi oldalakon sem volt sok újdonság, hisz iskolaidőben a diákok nem nagyon tudnak fen lenni. Unalmamban legjobb barátnőmet kezdtem el figyelni. Arca kipirosodott az izgalomtól, így sejtettem, hogy azzal a Benjamin gyerekkel foglalkozik. Emy mindig is szép volt. Vagyis gyönyörű. A lábai előtt hevertek a pasik. Derékig érő szőke haja és smaragd zöld szeme csak kiemelte arca ártatlanságát és báját. Nagy divat érzéke van, most is egy koptatott farmer volt rajta fekete vékony ujjúval kombinálva, amire felvett egy fehér mellényt. De nem is Emy lett volna, ha ezt a szerénynek nevezhető ruházatot nem dobja fel valami vaddal: a hasáig leérő, vékony láncszemekből álló nyakláncot egy csillogó halálfejes koponya díszítette. Csuklóján egy szegecses karkötő hívta fel magára a figyelmet. Végtelenül hosszú szempilláit spirállal erősítette meg, szemét pedig fekete szemceruzával húzta ki. Szintén feketére lakkozott körméről ne is beszéljünk. Dögös volt, mint mindig.
Észre vette, hogy figyelem, így felém nézett, majd izgatottan a képernyőre bökött. Előre hajoltam, hogy megnézhessem, hogy mit mutat. Benjamin adatlapja volt megnyitva. A képernyő közepén egy fehér lap árválkodott, teleírva fekete betűkkel. Chat. Elvigyorodtam, ahogy elolvastam az eddig váltott párbeszédet. A srác nem kis pályás. Rögtön dicsérte Emyt, eleresztett egy-egy poént, és mindvégig azt hajtogatta, hogy mennyire várja a délutánt. Barátnőm szinte belepirult, ahogy megszorongattam a karját.
- Remélem élőben is ilyen. - mondta ábrándozós képpel. Felnevettem csacsiságán, majd visszafordultam a saját gépemhez, és kiléptem az eddig megnyitott oldalból. Szemem sarkából láttam, hogy egy árny elsuhan a hátam mögött, majd levágódik a mellettem üresen lévő székre. Szinte lesápadtam, ahogy ránéztem az illetőre. Alex vidám mosolyával találtam szembe magam.
- Szia! Gondoltam ide jövök, úgy is rég beszélgettünk. - kacsintott rám. Muszáj volt lepleznem zavarodotságomat, így felnevettem.
- Bizony, tegnap óta nem dumáltunk.
- A körbevezetést és a nyelvtan házit is megakartam köszönni. Meg azt a csodás tesi ugrást.
- Azt direkt úgy terveztem. - makogtam elvörösödött arccal. Atya ég! A világ leghelyesebb pasija ide jön HOZZÁM beszélgetni! Eldobom az agyam!!!
- Hát persze, megértem. - mosolygott sunyin. Közelebb húzta a széket hozzám, mire megcsapta az orromat az illata. Mandula. Illik hozzá. Olyan Alexes. Mélyen beszívtam a levegőt, csakhogy még többet érezhessek az illatából. Aztán rájöttem, hogy milyen közel van és éreztem, ahogy arcomat elönti a pír.
Előre nyúlt, jobb kezével megfogta az egeret, míg a másik karjával rátámaszkodott az asztalra. Strégan a számítógép felé fordultam, hogy azt is és Alexet is lássam.
- Mutatok valamit. - mondta és bepötyögött valamit a böngészőbe. Ilyen közel még sosem voltam hozzá. Kivéve, amikor összeütköztünk a folyosón.
- Ezt nézd. - rámeredtem a képernyőre. Egy vicc oldal töltődött be. Elolvastam a legelső képnél lévő szöveget és mosolyra húzódott a szám.
- Ez beteg. - mondtam, mire Alex bólintott és tovább tekerte az oldalt. És ez így ment, vagy húsz percen keresztül. Nagyon jó érzés volt hülyülni vele. Nagyon laza srác, jó a humora és állandóan megajándékozott egy gyönyörű mosollyal. Ha egymás szemébe néztünk, az hosszú ideig tartott. Mármint a részemről. A valóságban eltelhetett vagy 2 másodperc...
- Na húzz innen! Nem kell a véleményed! - ébresztett fel az álmodozásomból Emy felháborodott hangja. Mindketten oda néztünk, és jól láthattuk, hogy Scott a baj forrása. Barátnőm idegesen figyelte a fiút, miközben Scott gúnyos mosollyal nézte.
- Miben fogadjunk, hogy egy szerencsétlennel beszélgetsz? - kérdezte érdeklődő arcot vágva. Emy teljesen felhúzta magát.
- És ha igen? Semmi közöd hozzá! Menj és piszkálj mást! - fordult dacosan a számítógép felé, és ismét szugerálni kezdte a monitort. Scott nem zavartatta magát, odahúzott barátnőm mellé egy széket és kényelmesen elhelyezkedett rajta. Lazán előre dőlt, a karját a térdére helyezte és tenyerében nyugtatta az állát.
- Vajon mi lehet a következő mondata? - kérdezte csodálkozást tettető hangnemben. - Talán az, hogy ... - itt még jobban előre dőlt és gyorsan elolvasta az eddig leírt szövegeket. Emy ijedten próbálta eltakarna a kezével a képernyőt, de sajna Scott gyorsabb volt. - Azt fogja írni, hogy most mennie kell, viszont találkozzatok ott, ahol először meglátott. - Emy hitetlenkedő arckifejezéssel meredt a fiúra, mire ő a fejével a gép felé biccentett. - Figyeld meg. - Emy a szemét forgatva a képernyőt nézte, ahol kisvártatva a beszélgető partnerétől érkező legújabb üzenet jelent meg. Barátnőm tágra nyílt szemekkel nézte a sorokat, majd a száját rágva válaszolt neki egy rövidet és kilépett a netről. Óvatosan Scott felé nézett, mire a fekete a tarkóján összefűzte az ujjait és büszke mosollyal hátra dölt a széken, miközben az egyik lábát hanyagul a másikon pihentette.
- Na, mit mondtam? - kérdezte pimaszul vigyorogva.
- Honnan tudtad? - kérdezte Emy alig hallhatóan. Scott felhúzta a szemöldökét.
- Én is így csinálom. Egy majdnem 45 perces beszélgetés után lerázom a kis csajt, főleg ha délután még randink is lesz.
- Mesélj még! - dőlt hirtelen előre Emy. Megragadta a fiú csuklóját és lerántotta maga mellé. Scott annyira lebénult a hirtelen jövő támadástól, hogy még pislogni is elfelejtett. Vigyorogva Alex felé fordultam, aki elképedt fejjel figyelte az eseményeket.
- Mindig ezt csinálják? - mutatott a mellettem ülő - jobban mondva civakodó - párra.
- Scott elég érdekes figura. Szeret kötekedni. Viszont Emy sosem hagyja magát, és ha ezek ketten neki állnak veszekedni, akkor ott valaki meghal. - ijedten kaptam el a fejem. - És remélem, hogy azok nem mi leszünk.
- Reménykedjünk benne. - mondta elfúló hangon, mire kénytelen voltam vissza nézni. Alex ráfeküdt a padra, karjával eltakarta a fejét, a válla viszont rázkódott a röhögéstől. Én is elnevettem magam.
- Hagyjál már! Te idióta vagy! - vágta el a nevetésünket Scott felemelt hangja. A hanghordozásától a teremben lévő zaj csitult. Scott idegesen rángatta le magáról Emy kezét, aki megmakacsolta magát, és még erősebben szorította a fiú pólóját.
- Nem! El kell mondanod, hogy ez miért van így! - rángatta a srác kezét. Gondolom vallatásra vonta az osztály rossz fiúját, hogy mondja el neki, mit miért mondanak a pasik. Scott végül kiszabadította magát, és célirányosan az ajtó felé lépkedett. Emy meg utána.
- Még nem csengettek ki! - szólt rájuk szigorúan a felügyelő tanár. Erre a kijelentésre mindketten megálltak, majd visszanéztek a tanári asztalnál ülő tanárra. És akkor megszólalt a csengő. Scott diadalista képpel végig mérte a felnőttet. - Most már igen! - kiáltotta és feltépte az ajtót, majd fénysebességgel kirohant a folyosóra Emyvel a sarkában.
2015. február 25., szerda
2015. január 31., szombat
8. rész
- Alicia! Alicia! - visít bele a telefonba egy jól ismert hang, ami miatt majdnem félrenyelem a kanalat. Fulladozva megyek a konyhába, hogy egy pohár vizet szolgáltassak magamnak. Mikor úgy érzem, hogy megmaradok vissza teszem a fülemhez a telefonomat és beleszólok. Ezt sem kellett volna, hisz most egy olyan eszeveszett sikítás jön válaszul a vonal másik végéről, hogy bele csengett a fülem. Gyilkolás van náluk, vagy mi?!
- Emy! Minden rendben? - tettem fel félve a kérdést. Egész délután nem zavarták meg az önsajnálatomat, ami abból állt, hogy tömegével zabáltam fel a hűtő joghurt készletét. Amint véget ért az iskola, úgy húztam el a csíkot, ahogy csak tudtam. Semmi kedvem nem volt még több hülye beszólást hallgatni, így max. hangerőn hallgattam a zenéimet a fülhallgatón keresztül és lehajtott fejjel baktattam a házamig. Igen, az égő vörös fejemet a napra fogtam, és még az sem érdekelt, hogy egyáltalán nem sütött a nap!
- Menj fel Facebookra! - suttogott barátnőm.
- Miért?
- Csak! Menj már fel!
- Oké... - ráérősen leültem az ebédlő asztalhoz és bekapcsoltam a laptopot. - Megtudhatnám, hogy mi bajod?
- Láttam egy istent! - olvad a telefon túl oldalán. Összezavarodva hesegetem el magam elől azt a képet, ahogy Emy ábrándozós képpel törli le a kifolyó nyálát a szája sarkából, miközben idiótán vigyorog és a szeme helyén piros szívecskék vannak.
- Élőt? - kérdeztem.
- Jaj, Alicia, olyan szürke vagy! Na, ezt hallgasd! Éppen az edzésem végén jártam, és úgy gondoltam, hogy a futópadon edzek még utoljára. Na, szépen kocogtam, amikor az ablak túloldalán megláttam egy fiú csapatot! - Megforgattam a szemem. Ki hitte volna, hogy fiúról lesz szó? - Tudod, van az a pad, a két ikerfenyőfa előtt. Tudod, ahol még le is fotóztak minket!
- Igen, mondjad már!
- Ott csoportosultak. De látnod kellett volna, mind full helyes volt! És aztán megláttam őt! Istenem, Alicia, olyan mint egy földre szált angyal! A pad háttámláján ült, rozsdabarna haját a szél összeborzolta és az a bőrdzseki! Istenien állt rajta! És rám nézett! Intettem neki és ő visszaintett! Egész végig őt figyeltem, és észrevettem, hogy néha ő is rám pillant!
- És? Mi történt? Felállt és elment? - kérdeztem gúnyosan. Emy ezt a szívére vehette, mert durcásan folytatta.
- Nem, te dinka! Végeztem az edzéssel és kimentem az épületből. A padhoz sétáltam, de már nem volt ott senki. Aztán megfordultam és ott állt velem szemben! - Ahogy beszélt, egyre jobban fellelkesült. - Látnod kellett volna, olyan szép színű szeme volt, mint egy csokinak. Igen, olvadt csokoládé barna színű szeme volt! Bemutatkozott és megkérdezte, hogy holnap is ott leszek e. Azt hiszem elájulok a boldogságtól! Mond csak, bejött már a Facebook?
- Igen, épp most léptem be.
- Már be is jelöltem és vissza is igazolt. Keress rá, épp csorgatom a nyálam a profilján.
- Neve?
- Benjamin Clar. - Emy ezt a nevet tiszta csodálattal mondta ki. Ahogy kiejtette, szinte hallottam Emy Clar nevét is. Beírtam a keresőbe a nevet és bingó! Rákattintottam a profilképére, és most meg a számban lévő nyalókát nyeltem majdnem félre! Igaza van Emynek, ez tényleg egy isten! Tökéletesen illett rá barátnőm leírása. A képen a srác lehajtott fejjel mosolygott. Rozsdabarna haja a szemébe lógott, így azt becsukta. A háttér elmosódott, így nagyobb figyelmet szentelve a képen szereplő fiúra. Lilás pulcsit viselt, kezét hanyagul lógatta az oldala mellett. Nem egész alakos volt a fotó, de profi.
- Na? Milyen? - kérdezte Emy kíváncsian.
- Azta...
- Ugye? - nevetett fel büszkén. Amíg ő tovább sztorizgatott, addig én megnézegettem a fiú képeit. Volt egy olyan, ahol saját magát fotózta le egy étteremben. Látszódott a szeme, és tényleg olyan színe volt, mint egy olvadt csokoládénak. Volt egy kép, ahol egy mozivászon előtt fotózták le kitátott karokkal. Továbbá egy csomó bulis, baráti képet töltött fel. Ez a Benjamin nagyon helyes srác.
- Egész este azon gondolkoztam, hogy ráírjak e vagy sem? És arra jutottam, hogy majd ő rám ír. Nehezen kapható leszek! - jelentette ki barátnőm, miközben a szekrényünkben pakoltunk. Kora reggel ezzel fárasztani... szörnyű.
- És ma találkoztok? - kérdeztem csak úgy mellékesen.
- Nem tudom. Elmegyek az edzőterembe, de ha nem lesz ott, akkor... - itt elhallgatott, így kinéztem a szekrényajtó mögül. Emy háttal neki dőlt a szekrénynek, fejét az ég felé emelte. Nagyon gondolkozó arcot vágott. Csettintettem egyet az ujjammal az arca előtt. Sóvárgó tekintettel nézett rám.
- Mond, hogy ott lesz! Életemben nem láttam ilyen dögös pasit!
- Ott lesz. - Mosolyogtam rá. Barátnőként kötelező mellette állnom. Még ha egy kicsit idegesítő is. - Nagyon csini vagy és okos! Hülye ha nem megy el!
- Alex a láthatáron! - súgta. És valóban, mikor a mutatott irány felé néztem, Alex lazán befordult a folyosón és felénk sétált. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor rám emelte tekintetét. A kintről beszűrődő fény rásütött hibátlan arcára, és napfényben a szeme homok sárgán világított. Sötét haja kócosan keretezte az arcát. Fehér pólót viselt, melyre egy barna mellényt vett fel. Fekete csőnadrágjának a szára neon sárga színű deszkáscipőjébe volt tűrve. Nyakában egy hosszú, vékony, ezüst színű medál lógott; bal csuklóján egy bőr karkötőt és egy szilikon karkötőt viselt. A másik csuklóját óra díszítette. Jobb kezében pár könyvet cipelt. Én is megtaláltam a magam istenét!
Amikor Alex meglátott minket, felcsillant a szeme és szája széles mosolyra húzódott. Mikor mellénk ért vidáman köszönt nekünk és... besétált az osztályterembe. Ennyit a nagy találkozásról...
- Chh, hallod ezt a rikácsolást? Alex herceg megérkezett. - forgatta meg a szemét unottan Emy. Igaza volt, a termünkből óriási sikongatás hallatszott ki. Felsóhajtottam és a vállamra tettem a táskámat.
- Mond, miért kell ilyen vagánynak lennie? - kérdeztem a szőkeségtől. Ő csak mosolygott és felemelte a telefonját, majd a sötét képernyőben megnézte magát.
- Akkor most játszunk! - jelentette ki a dráma tanárunk. Valahogy irritál ez a nő. Fénytelen haját mindig szoros kontyba fűzi a feje tetején. A kontyból kiszabaduló hajszálak fátyolfelhőként díszítik az arca vonalát. Fehér keretes szemüveg visel ez a 30-as éveit taposó nő. Mindig idétlenül vigyorog és rémes faviccekkel dobálózik. Olyan hangosan beszél, hogy megfájdul az ember feje, ha sokáig hallgatja. És ő a dráma tanárunk. És most játszunk. A hülye játékaival. Kíváncsi vagyok, hogy most mit talált ki...
- Üljetek körbe. Gyerünk, alakítsatok ki egy kört, úgy, hogy mindenki lásson mindenkit! - Gyorsan szétdobtuk a termet. Emy mellettem foglalt helyett. Komótosan keresztbe tettük a lábunkat és halálos unalommal vártuk a következőket.
- Rendben van. Ez egy olyan játék, amiben kiderítjük, milyen jó tulajdonságokat rejt a rossz tulajdonság. Jessie! - Fordult a kissé megszeppent lányhoz. Jessie nagy barna szemeit félve emelte a tanárnőre. - Mondjátok meg, hogy mi a rossz tulajdonsága! - Mindenki felmorrant. Mi akar ez lenni? Megszégyenítés? Karen jelentkezett is.
- A legrosszabb tulajdonsága az, hogy jelentéktelen. - Felháborodva néztem rá. Szegény Jessie rögtön elpirult. A tanár nő csak bólogatott.
- És mi a jó a jelentéktelenségében?
- Lehet, hogy a te szemedben jelentéktelen, de miközben te nagyzol, addig ő nem! Mert szerény! És ez a jó tulajdonsága! - Nézett bátran Karen szemébe Kate. Jessie mosolyogva átölte barátnőjét, a hárpia meg duzzogva összefonta a karját.
- Ez a játék lényege! Ne aggódj, kedvesem, nem vagy jelentéktelen. - kacsintott a barna hajúra a tanár. - Tom. Neki mi a rossz tulajdonsága?
- Nincs humorérzéke.
- De igenis van! - kiáltott Tom megsértődve.
- És mi a jó abban, hogy nincs humorérzéke? - kérdezte vigyorogva ez a bányarém.
- Lehet vele komolyabb dolgokról is beszélgetni. - válaszoltam. Tom hálásan rám mosolygott.
- Alex! - fordult Dakota tanárnő Alex felé.
- Engem alig ismernek. Csak két napja vagyok az osztálytársuk. - mondta. A tanárnő helyeslően bólogatott.
- Akkor menjünk tovább. Karen! - nem túlzok, ha azt mondom, hogy mindenki egyszerre tette fel a kezét, hogy válaszolhasson Karen rossz tulajdonságára. A lány meglepetten nézett körbe.
- Nem hiszem, hogy nekem lenne rossz tulajdonságom. - húzta ki magát a szöszi.
- Betudnám törni az orrát. - súgta nekem Emy. Helyeslően bólogattam. Végül a tanárnő Ken-t szólította fel.
- A legrosszabb tulajdonsága... hm... sok van. Nehéz egyet választani. - gondolkozott hangosan, miközben nem létező szakállát simogatta. Erre hatalmas nevetés tört ki. - Á, megvan! Bunkó!
- Hé! - Karen teljesen felháborodott.
- És mi a jó a bunkóságban? - kérdezte a dráma szakos. Mindenki értetlenül nézett körbe, mire a tanár nő megrántotta a vállát és szomorúan nézett Karenra. - Sajnálom kedvesem, de nincs semmi jó a bunkóságban.
- Ch... - dobta hátra a haját Karen. Mosolyogva néztem végig.
- Alicia!
- Na neki nincs semmilyen rossz tulajdonsága! - jelentette ki határozottan Emy. Aztán bátortalanabbul folytatta, mikor találkozott a tanár rosszalló tekintetével. - Oké, feledékeny...
- És mi a jó a feledékenységben?
- Csak a jelentéktelen dolgokat felejti el. Amúgy mindig precíz és ügyel a pontosságra. - Mondta halkan Jessie. Kedvelem ezt a lányt.
- Emy! - folytatta tovább Dakota tanárnő. - Mi a ...
- Nagyképű. - mondta Shana. A másik kis ribi az osztályban. Karen csatlósa. Milyen ostoba ez a lány....
- Most nem magadról kell beszélni! - szálltam vitába. - Nagyképűnek tűnik, de nála rendesebb és becsületesebb lánnyal még nem találkoztam!
- Ezzel vitatkoznék... - nevetett fel Scott. Barátnőm erősen a karjára csapott, mivel a fiú mellette ült.
- Te meg túl makacs vagy! Egy makacs öszvér! És ebben sincs semmilyen jó tulajdonság! - bökött feketére lakkozott körmével Scott felé. A srác fájdalmasan dörzsölte a karját.
- Nekem ez megbocsátható bűn. - Húzta félmosolyra a száját. Én csak a szememet forgattam.
És ez így ment végig. Mindenki sorra került, senki sem maradt ki. Vagyis Alex, de ő az egyetlen akinek nincs rossz tulajdonsága.
Mikor vége lett az órának, kénytelenek voltunk visszapakolni az asztalokat és a székeket. A legtöbben a feladatról beszélgettek vagy kiabáltak. Mint Karen. Ez a lány mindenkihez odament, aki rosszat állított róla, és valljuk be: elég sokan voltak. Tomban viszont emberére akadt, így ők szépen elveszekedtek.
Emyvel úgy döntöttünk, hogy kiszellőztetjük a fejünket, így a hűvösebb időre tekintettel felkaptuk a kabátunkat és kiballagtunk az udvarra.
- Ez akkora nagy hülyeség volt! - húzta ki a haját a kabátjából barátnőm. - Egy dolog volt benne a jó, mégpedig Karen unszolása.
- Nekem tetszett. - vallottam be. Nem tudom, hogy miért, de ez a feladat elindított bennem valamit. Lássuk meg a jót a rosszban. Én - szerintem - értettem a játék lényegét. Nem biztos, hogy valami hátrányt jelent nekünk. Elgondolkoztató...
- Neked más tetszett drágám. - kacsintott rám Emy, miközben az udvaron lévő egyik árván álló pad felé sétáltunk. Értetlenül néztem a szemébe, mire folytatta. - Láttam, hogy egész idő alatt Alexet figyelted. - Elpirulva sütöttem le a szememet. Igen, tényleg őt figyeltem, de próbáltam észrevétlenül csinálni. Úgy látszik ez nem jött be.
- Bejelölted már? - ültünk le a padra. Emy keresztbe tette a lábát és lazán hátra dőlt. Majd fintorogva visszagörnyedt. Hátra nézett a válla fölött, hogy olyan lett e a kabátja, vagy van e valami mocsok a pad háttámláján. Mikor tisztázta, hogy nincs, megnyugodva dőlt vissza. Legtöbbször nem érdekli, hogy piszkos e valami; például simán leül a porba, amit én még a legvadabb álmomban sem tennék. Nem vagyok valami nagy finnyás, de szeretek ügyelni a rajtam lévő cuccokra és a tisztaságra. Bár a szobám nem mindig erről árulkodik...
- Kit? - kérdezek rá az előbb feltett kérdésére. Ha azt a Benjamin gyereket kéne bejelölnöm, akkor ez bukta. Nem jelölöm be.
- Hát Alexet! - húzza sejtelmes vigyorra a száját. Megint lesütöm a szemem. Igaz, hogy osztálytársak vagyunk és az osztályból is van pár srác akivel szoktam beszélgetni a neten, valahogy nem éreztem bátorságot arra, hogy bejelöljem. Szerintem ez fontos lépés. Csak pár napja ismerem és ha én jelölöm be, akkor... Nem is tudom. Mintha egy idegent jelöltem volna be és randira hívtam volna.
Emy megütközve vette tudomásul, hogy nem ismerősöm a közösségi oldalakon. Elsápadt, és levegőért kellett kapkodnia, hogy megeméssze ezt a roppant szörnyű hírt. Nem jó színésznő. Most nem. - De Alicia! Miért?
- Inkább megvárom, míg eltelik pár nap és akkor megteszem. Vagy megvárom, míg ő jelöl be.
- Te tényleg ilyen dilis vagy? - pöckölte meg a homlokom Emy. - Még nekem is az ismerősöm, sőt vagy már több tucat lány bejelölte. Meg fiú. - Morcosan néztem rá. Vegye el a kedvem. Tudom, hogy Alex már közkedvelt a lányok körében, de ez nem magyarázat arra, hogy így nézzen hülyének a legjobb barátnőm! Sóhajtva az udvar másik felére néztem, ahol - pechemre - pont Alex bandázott pár sráccal. Csodálattal néztem, ahogy nyaka köré lazán csavart sála és a fekete napszemüvege milyen menő hatást kölcsönöz neki. Kuszán álló hajtincsei azt a hatást keltették, hogy őt nem érdekli senki más véleménye. Ez piszkosul passzolt ahhoz az észbontóan gyönyörű mosolyához. Viszont az életben nem jöttem rá, hogy miért vett fel napszemüveget, amikor nem is sütött a nap. Ja, hogy ezzel is überelje magát? Hát persze, hisz még az az egyszerű darab is jól áll neki.
- A kis pióca. - fújta ki mérgesen a levegőt Emy. Nem nagyon értettem, hogy mire céloz, de aztán leesett. A párhuzamos osztályba járó cicababa, nevén Monica egy elkápráztató műmosollyal tipegett a fiúk csoportjához pár csatlósával. Rögtön elment a kedvem az élettől is mikor megláttam. Divatos bokacsizma, fekete harisnya és egy mini farmerszoknya felé egy szürke derékig érő szélkabátot vett fel. Szomorkásan végig néztem magamon. Kék hosszított szárú tornacipő, fekete csőnadrág és egy piros belebújós pulcsi kapucnival. Erre rávettem a barna, szinte térdig érő vékonyka kabátot, amit nem cipzároztam össze. Félhosszú barna hajamat egyszerű copfba kötöttem és nem voltam rajtam smink. Ellenkezőleg Monicaval, akin több réteg festék volt. Szinte az a benyomásom volt, hogy az arcát egy vászonnak képzeli. Tökéletes csillogó haját többször is hátradobta, miközben beszélt és nevetett a fiúkkal. Egyszer csak lekapta Alex fejéről a napszemcsit és a saját orrára helyezte. Elégedett mosollyal nézett körbe, mire Alex hangosan felnevetett. Összeszorult a szívem.
- Emy! Minden rendben? - tettem fel félve a kérdést. Egész délután nem zavarták meg az önsajnálatomat, ami abból állt, hogy tömegével zabáltam fel a hűtő joghurt készletét. Amint véget ért az iskola, úgy húztam el a csíkot, ahogy csak tudtam. Semmi kedvem nem volt még több hülye beszólást hallgatni, így max. hangerőn hallgattam a zenéimet a fülhallgatón keresztül és lehajtott fejjel baktattam a házamig. Igen, az égő vörös fejemet a napra fogtam, és még az sem érdekelt, hogy egyáltalán nem sütött a nap!
- Menj fel Facebookra! - suttogott barátnőm.
- Miért?
- Csak! Menj már fel!
- Oké... - ráérősen leültem az ebédlő asztalhoz és bekapcsoltam a laptopot. - Megtudhatnám, hogy mi bajod?
- Láttam egy istent! - olvad a telefon túl oldalán. Összezavarodva hesegetem el magam elől azt a képet, ahogy Emy ábrándozós képpel törli le a kifolyó nyálát a szája sarkából, miközben idiótán vigyorog és a szeme helyén piros szívecskék vannak.
- Élőt? - kérdeztem.
- Jaj, Alicia, olyan szürke vagy! Na, ezt hallgasd! Éppen az edzésem végén jártam, és úgy gondoltam, hogy a futópadon edzek még utoljára. Na, szépen kocogtam, amikor az ablak túloldalán megláttam egy fiú csapatot! - Megforgattam a szemem. Ki hitte volna, hogy fiúról lesz szó? - Tudod, van az a pad, a két ikerfenyőfa előtt. Tudod, ahol még le is fotóztak minket!
- Igen, mondjad már!
- Ott csoportosultak. De látnod kellett volna, mind full helyes volt! És aztán megláttam őt! Istenem, Alicia, olyan mint egy földre szált angyal! A pad háttámláján ült, rozsdabarna haját a szél összeborzolta és az a bőrdzseki! Istenien állt rajta! És rám nézett! Intettem neki és ő visszaintett! Egész végig őt figyeltem, és észrevettem, hogy néha ő is rám pillant!
- És? Mi történt? Felállt és elment? - kérdeztem gúnyosan. Emy ezt a szívére vehette, mert durcásan folytatta.
- Nem, te dinka! Végeztem az edzéssel és kimentem az épületből. A padhoz sétáltam, de már nem volt ott senki. Aztán megfordultam és ott állt velem szemben! - Ahogy beszélt, egyre jobban fellelkesült. - Látnod kellett volna, olyan szép színű szeme volt, mint egy csokinak. Igen, olvadt csokoládé barna színű szeme volt! Bemutatkozott és megkérdezte, hogy holnap is ott leszek e. Azt hiszem elájulok a boldogságtól! Mond csak, bejött már a Facebook?
- Igen, épp most léptem be.
- Már be is jelöltem és vissza is igazolt. Keress rá, épp csorgatom a nyálam a profilján.
- Neve?
- Benjamin Clar. - Emy ezt a nevet tiszta csodálattal mondta ki. Ahogy kiejtette, szinte hallottam Emy Clar nevét is. Beírtam a keresőbe a nevet és bingó! Rákattintottam a profilképére, és most meg a számban lévő nyalókát nyeltem majdnem félre! Igaza van Emynek, ez tényleg egy isten! Tökéletesen illett rá barátnőm leírása. A képen a srác lehajtott fejjel mosolygott. Rozsdabarna haja a szemébe lógott, így azt becsukta. A háttér elmosódott, így nagyobb figyelmet szentelve a képen szereplő fiúra. Lilás pulcsit viselt, kezét hanyagul lógatta az oldala mellett. Nem egész alakos volt a fotó, de profi.
- Na? Milyen? - kérdezte Emy kíváncsian.
- Azta...
- Ugye? - nevetett fel büszkén. Amíg ő tovább sztorizgatott, addig én megnézegettem a fiú képeit. Volt egy olyan, ahol saját magát fotózta le egy étteremben. Látszódott a szeme, és tényleg olyan színe volt, mint egy olvadt csokoládénak. Volt egy kép, ahol egy mozivászon előtt fotózták le kitátott karokkal. Továbbá egy csomó bulis, baráti képet töltött fel. Ez a Benjamin nagyon helyes srác.
- Egész este azon gondolkoztam, hogy ráírjak e vagy sem? És arra jutottam, hogy majd ő rám ír. Nehezen kapható leszek! - jelentette ki barátnőm, miközben a szekrényünkben pakoltunk. Kora reggel ezzel fárasztani... szörnyű.
- És ma találkoztok? - kérdeztem csak úgy mellékesen.
- Nem tudom. Elmegyek az edzőterembe, de ha nem lesz ott, akkor... - itt elhallgatott, így kinéztem a szekrényajtó mögül. Emy háttal neki dőlt a szekrénynek, fejét az ég felé emelte. Nagyon gondolkozó arcot vágott. Csettintettem egyet az ujjammal az arca előtt. Sóvárgó tekintettel nézett rám.
- Mond, hogy ott lesz! Életemben nem láttam ilyen dögös pasit!
- Ott lesz. - Mosolyogtam rá. Barátnőként kötelező mellette állnom. Még ha egy kicsit idegesítő is. - Nagyon csini vagy és okos! Hülye ha nem megy el!
- Alex a láthatáron! - súgta. És valóban, mikor a mutatott irány felé néztem, Alex lazán befordult a folyosón és felénk sétált. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor rám emelte tekintetét. A kintről beszűrődő fény rásütött hibátlan arcára, és napfényben a szeme homok sárgán világított. Sötét haja kócosan keretezte az arcát. Fehér pólót viselt, melyre egy barna mellényt vett fel. Fekete csőnadrágjának a szára neon sárga színű deszkáscipőjébe volt tűrve. Nyakában egy hosszú, vékony, ezüst színű medál lógott; bal csuklóján egy bőr karkötőt és egy szilikon karkötőt viselt. A másik csuklóját óra díszítette. Jobb kezében pár könyvet cipelt. Én is megtaláltam a magam istenét!
Amikor Alex meglátott minket, felcsillant a szeme és szája széles mosolyra húzódott. Mikor mellénk ért vidáman köszönt nekünk és... besétált az osztályterembe. Ennyit a nagy találkozásról...
- Chh, hallod ezt a rikácsolást? Alex herceg megérkezett. - forgatta meg a szemét unottan Emy. Igaza volt, a termünkből óriási sikongatás hallatszott ki. Felsóhajtottam és a vállamra tettem a táskámat.
- Mond, miért kell ilyen vagánynak lennie? - kérdeztem a szőkeségtől. Ő csak mosolygott és felemelte a telefonját, majd a sötét képernyőben megnézte magát.
- Akkor most játszunk! - jelentette ki a dráma tanárunk. Valahogy irritál ez a nő. Fénytelen haját mindig szoros kontyba fűzi a feje tetején. A kontyból kiszabaduló hajszálak fátyolfelhőként díszítik az arca vonalát. Fehér keretes szemüveg visel ez a 30-as éveit taposó nő. Mindig idétlenül vigyorog és rémes faviccekkel dobálózik. Olyan hangosan beszél, hogy megfájdul az ember feje, ha sokáig hallgatja. És ő a dráma tanárunk. És most játszunk. A hülye játékaival. Kíváncsi vagyok, hogy most mit talált ki...
- Üljetek körbe. Gyerünk, alakítsatok ki egy kört, úgy, hogy mindenki lásson mindenkit! - Gyorsan szétdobtuk a termet. Emy mellettem foglalt helyett. Komótosan keresztbe tettük a lábunkat és halálos unalommal vártuk a következőket.
- Rendben van. Ez egy olyan játék, amiben kiderítjük, milyen jó tulajdonságokat rejt a rossz tulajdonság. Jessie! - Fordult a kissé megszeppent lányhoz. Jessie nagy barna szemeit félve emelte a tanárnőre. - Mondjátok meg, hogy mi a rossz tulajdonsága! - Mindenki felmorrant. Mi akar ez lenni? Megszégyenítés? Karen jelentkezett is.
- A legrosszabb tulajdonsága az, hogy jelentéktelen. - Felháborodva néztem rá. Szegény Jessie rögtön elpirult. A tanár nő csak bólogatott.
- És mi a jó a jelentéktelenségében?
- Lehet, hogy a te szemedben jelentéktelen, de miközben te nagyzol, addig ő nem! Mert szerény! És ez a jó tulajdonsága! - Nézett bátran Karen szemébe Kate. Jessie mosolyogva átölte barátnőjét, a hárpia meg duzzogva összefonta a karját.
- Ez a játék lényege! Ne aggódj, kedvesem, nem vagy jelentéktelen. - kacsintott a barna hajúra a tanár. - Tom. Neki mi a rossz tulajdonsága?
- Nincs humorérzéke.
- De igenis van! - kiáltott Tom megsértődve.
- És mi a jó abban, hogy nincs humorérzéke? - kérdezte vigyorogva ez a bányarém.
- Lehet vele komolyabb dolgokról is beszélgetni. - válaszoltam. Tom hálásan rám mosolygott.
- Alex! - fordult Dakota tanárnő Alex felé.
- Engem alig ismernek. Csak két napja vagyok az osztálytársuk. - mondta. A tanárnő helyeslően bólogatott.
- Akkor menjünk tovább. Karen! - nem túlzok, ha azt mondom, hogy mindenki egyszerre tette fel a kezét, hogy válaszolhasson Karen rossz tulajdonságára. A lány meglepetten nézett körbe.
- Nem hiszem, hogy nekem lenne rossz tulajdonságom. - húzta ki magát a szöszi.
- Betudnám törni az orrát. - súgta nekem Emy. Helyeslően bólogattam. Végül a tanárnő Ken-t szólította fel.
- A legrosszabb tulajdonsága... hm... sok van. Nehéz egyet választani. - gondolkozott hangosan, miközben nem létező szakállát simogatta. Erre hatalmas nevetés tört ki. - Á, megvan! Bunkó!
- Hé! - Karen teljesen felháborodott.
- És mi a jó a bunkóságban? - kérdezte a dráma szakos. Mindenki értetlenül nézett körbe, mire a tanár nő megrántotta a vállát és szomorúan nézett Karenra. - Sajnálom kedvesem, de nincs semmi jó a bunkóságban.
- Ch... - dobta hátra a haját Karen. Mosolyogva néztem végig.
- Alicia!
- Na neki nincs semmilyen rossz tulajdonsága! - jelentette ki határozottan Emy. Aztán bátortalanabbul folytatta, mikor találkozott a tanár rosszalló tekintetével. - Oké, feledékeny...
- És mi a jó a feledékenységben?
- Csak a jelentéktelen dolgokat felejti el. Amúgy mindig precíz és ügyel a pontosságra. - Mondta halkan Jessie. Kedvelem ezt a lányt.
- Emy! - folytatta tovább Dakota tanárnő. - Mi a ...
- Nagyképű. - mondta Shana. A másik kis ribi az osztályban. Karen csatlósa. Milyen ostoba ez a lány....
- Most nem magadról kell beszélni! - szálltam vitába. - Nagyképűnek tűnik, de nála rendesebb és becsületesebb lánnyal még nem találkoztam!
- Ezzel vitatkoznék... - nevetett fel Scott. Barátnőm erősen a karjára csapott, mivel a fiú mellette ült.
- Te meg túl makacs vagy! Egy makacs öszvér! És ebben sincs semmilyen jó tulajdonság! - bökött feketére lakkozott körmével Scott felé. A srác fájdalmasan dörzsölte a karját.
- Nekem ez megbocsátható bűn. - Húzta félmosolyra a száját. Én csak a szememet forgattam.
És ez így ment végig. Mindenki sorra került, senki sem maradt ki. Vagyis Alex, de ő az egyetlen akinek nincs rossz tulajdonsága.
Mikor vége lett az órának, kénytelenek voltunk visszapakolni az asztalokat és a székeket. A legtöbben a feladatról beszélgettek vagy kiabáltak. Mint Karen. Ez a lány mindenkihez odament, aki rosszat állított róla, és valljuk be: elég sokan voltak. Tomban viszont emberére akadt, így ők szépen elveszekedtek.
Emyvel úgy döntöttünk, hogy kiszellőztetjük a fejünket, így a hűvösebb időre tekintettel felkaptuk a kabátunkat és kiballagtunk az udvarra.
- Ez akkora nagy hülyeség volt! - húzta ki a haját a kabátjából barátnőm. - Egy dolog volt benne a jó, mégpedig Karen unszolása.
- Nekem tetszett. - vallottam be. Nem tudom, hogy miért, de ez a feladat elindított bennem valamit. Lássuk meg a jót a rosszban. Én - szerintem - értettem a játék lényegét. Nem biztos, hogy valami hátrányt jelent nekünk. Elgondolkoztató...
- Neked más tetszett drágám. - kacsintott rám Emy, miközben az udvaron lévő egyik árván álló pad felé sétáltunk. Értetlenül néztem a szemébe, mire folytatta. - Láttam, hogy egész idő alatt Alexet figyelted. - Elpirulva sütöttem le a szememet. Igen, tényleg őt figyeltem, de próbáltam észrevétlenül csinálni. Úgy látszik ez nem jött be.
- Bejelölted már? - ültünk le a padra. Emy keresztbe tette a lábát és lazán hátra dőlt. Majd fintorogva visszagörnyedt. Hátra nézett a válla fölött, hogy olyan lett e a kabátja, vagy van e valami mocsok a pad háttámláján. Mikor tisztázta, hogy nincs, megnyugodva dőlt vissza. Legtöbbször nem érdekli, hogy piszkos e valami; például simán leül a porba, amit én még a legvadabb álmomban sem tennék. Nem vagyok valami nagy finnyás, de szeretek ügyelni a rajtam lévő cuccokra és a tisztaságra. Bár a szobám nem mindig erről árulkodik...
- Kit? - kérdezek rá az előbb feltett kérdésére. Ha azt a Benjamin gyereket kéne bejelölnöm, akkor ez bukta. Nem jelölöm be.
- Hát Alexet! - húzza sejtelmes vigyorra a száját. Megint lesütöm a szemem. Igaz, hogy osztálytársak vagyunk és az osztályból is van pár srác akivel szoktam beszélgetni a neten, valahogy nem éreztem bátorságot arra, hogy bejelöljem. Szerintem ez fontos lépés. Csak pár napja ismerem és ha én jelölöm be, akkor... Nem is tudom. Mintha egy idegent jelöltem volna be és randira hívtam volna.
Emy megütközve vette tudomásul, hogy nem ismerősöm a közösségi oldalakon. Elsápadt, és levegőért kellett kapkodnia, hogy megeméssze ezt a roppant szörnyű hírt. Nem jó színésznő. Most nem. - De Alicia! Miért?
- Inkább megvárom, míg eltelik pár nap és akkor megteszem. Vagy megvárom, míg ő jelöl be.
- Te tényleg ilyen dilis vagy? - pöckölte meg a homlokom Emy. - Még nekem is az ismerősöm, sőt vagy már több tucat lány bejelölte. Meg fiú. - Morcosan néztem rá. Vegye el a kedvem. Tudom, hogy Alex már közkedvelt a lányok körében, de ez nem magyarázat arra, hogy így nézzen hülyének a legjobb barátnőm! Sóhajtva az udvar másik felére néztem, ahol - pechemre - pont Alex bandázott pár sráccal. Csodálattal néztem, ahogy nyaka köré lazán csavart sála és a fekete napszemüvege milyen menő hatást kölcsönöz neki. Kuszán álló hajtincsei azt a hatást keltették, hogy őt nem érdekli senki más véleménye. Ez piszkosul passzolt ahhoz az észbontóan gyönyörű mosolyához. Viszont az életben nem jöttem rá, hogy miért vett fel napszemüveget, amikor nem is sütött a nap. Ja, hogy ezzel is überelje magát? Hát persze, hisz még az az egyszerű darab is jól áll neki.
- A kis pióca. - fújta ki mérgesen a levegőt Emy. Nem nagyon értettem, hogy mire céloz, de aztán leesett. A párhuzamos osztályba járó cicababa, nevén Monica egy elkápráztató műmosollyal tipegett a fiúk csoportjához pár csatlósával. Rögtön elment a kedvem az élettől is mikor megláttam. Divatos bokacsizma, fekete harisnya és egy mini farmerszoknya felé egy szürke derékig érő szélkabátot vett fel. Szomorkásan végig néztem magamon. Kék hosszított szárú tornacipő, fekete csőnadrág és egy piros belebújós pulcsi kapucnival. Erre rávettem a barna, szinte térdig érő vékonyka kabátot, amit nem cipzároztam össze. Félhosszú barna hajamat egyszerű copfba kötöttem és nem voltam rajtam smink. Ellenkezőleg Monicaval, akin több réteg festék volt. Szinte az a benyomásom volt, hogy az arcát egy vászonnak képzeli. Tökéletes csillogó haját többször is hátradobta, miközben beszélt és nevetett a fiúkkal. Egyszer csak lekapta Alex fejéről a napszemcsit és a saját orrára helyezte. Elégedett mosollyal nézett körbe, mire Alex hangosan felnevetett. Összeszorult a szívem.
2014. november 18., kedd
ÚJÍTÁS!!!
Sziasztok! :) Nos, először is kezdeném azzal, hogy ha ez egy könyv lenne, akkor két kötetes lenne! Bizony, bogaraim! :D Úgy döntöttem, hogy itt nem ér véget a sztori, hanem folytatom! Fogadjátok szeretettel: az első rész: Szeretlek, értsd már meg! - Nehézségek, a második : Szeretlek, értsd már meg! - Bonyodalmak.
Üdv: Selly
Üdv: Selly
2014. október 15., szerda
7. rész
Ragoznom sem kell, hogy a tesit minden fiú szereti, míg a lányok sikítva futnak ki a világból, ha meghallják ezt a szót. Ha lány vagy, biztosan szembesülsz azzal a ténnyel, hogy a futástól szét megy a hajad, a sminked. Ráadásul megerőltető az a fránya edzés, ami állítólag arra való, hogy frissek és üdék legyünk, de itt úgy menetelünk, mint a kiképzőtáborokban. Puty. Meg van a véleményem erről a tantárgyról is.
Aztán rögtön jó kedvem lett, mikor megláttam Alexet. Nem lehet szavakba önetni, mennyire jól nézett ki a tesi pólójában. Jesszus! Annyira szexi volt benne! Na jó, nem volt szexi, de piszkosul jól nézett ki. És eddig fel sem tűnt, hogy milyen izmos karja van. Persze, hisz mondta, hogy régebben focizott. Ez az fekvőtámasz!
Futok ...futok ... meghalok ... megállok ... rám szólnak ... elindulok ... újból meghalok. Hát kábé ebből áll a tesi programom. Pedig csak 2 kört futottam! Ilyenkor úgy tudom utálni a világot! Meg Emyt is, aki már az 5. körét futja. Egyetlen jó dolog az volt, hogy láttam Alexet futni. Igen, igen és igen! Köszönöm foci edzés, hogy ilyen jó futóvá tetted! És azt is köszönöm, hogy velem ennyire kicsesztél, hogy nem adtál nagyobb tüdőt....
- Na skacok? Ki lesz az első? - Miss Trust - t ki fogom nyírni!!! Miért kell szekrényugrást csinálnunk, mond miért?!
- Emy gyere! - mosolygott barátnőmre. Ő meg csak megrántotta a vállát, és lazán odasétált a sor elejére. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy ő a legjobb. Én meg a legbénább...és pont Alex előtt! A sor halad, én meg egyre jobban bepánikolok. Istenem, miért kell nekem ezt elszenvednem?
- Nyugi! Menni fog! Senkié sem hibátlan - biztat Emy. Kétkedve néztem rá, majd a sorban következő Tomra. Elég jól megcsinálta. Újból Emyre emeltem a tekintetem, majd a dobogóra és vissza Emyre. - Teljesen megőrültél? Én itt fogok megsemmisülni! - mondtam kissé hisztérikusan.
- Ugyan! - próbál lelket önteni belém barátnőm - Van egy ötletem! - félve néztem rá. Ha ő kitalál valamit akkor abból csak rossz sül ki. - Nézz csak oda! - mutat a sor legelejére. - Ott van Alex! Álmaid pasija. Az összes lány álma. Mindenki azon van, hogy lenyűgözze. - Alex nekiiramodik, dobbant és ugrik. Hangos taps követi a mutatványát. - Gondolkozz egy kicsit Alicia! Mit teszünk ha valamitől félünk, de meg kell csinálnunk?
- Ööö ... ez egy beugratós kérdés?
- Gondolkozz Alicia, gondolkozz! Na? Mit teszel? Azt akarom, hogy gondolkozz! Gondolkozol? Gyerünk!
- Oké, oké, meg van. Ha magamból indulok ki, akkor meghátrálok, és kihúzom magamat a feladat alól.
- Nem! - kiált rám Emy, mire a többiek felénk fordultak. Emy zavartalanul folytatta a gondolatmenetét. - Erőt merítesz valahonnan! Valakire gondolsz, valakire ránézel és már megy is az adrenalin!
- Kezdek félni tőled! - mondtam megijedve.
- Na, mézes fokhagyma, tudod kire fogsz gondolni? Alexre! Megfogod mutatni, hogy milyen jó vagy. Hogy nem félsz a kihívásoktól és azt a csitri Karent is leigázod!
- Jól vagy? - kérdeztem hitetlenkedve. Ez most komolyan le mézes fokhagymázott?!
- Most, hogy kérdezed, kezdek éhes lenni. - elkezdett gondolkozni. Szerintem azon, hogy mit adnak ma a menzán. - Na! Csináld meg! Én szurkolok neked!
Biztatása elég erőt adott nekem, hogy beálljak a sorba. Igen! Ezt fogom tenni! De mi van ha még sem sikerül? Akkor oltárit fogok égni a többiek előtt.
- Nem, nekem ez nem megy. - Fordultam vissza Emyhez, aki azzal a lendülettel vissza is fordított, amivel érkeztem. - A-a. Nincs visszaút!
- Figyelj! - néztem mélyen a szemébe. - Ha szétszakad a gatyám akkor tegyél úgy, mintha nem láttad volna, oké? - Emy csak nézett, aztán elröhögte magát.
- Alicia Night! - kiáltotta Miss Trust. Emy előre taszított, aminek az lett a következménye, hogy majdnem előre estem.
Elkezdtem futni. Futás közben egyre magabiztosabb lettem. Dobbantottam ... és ... beakadt a lábam abba a rohadt szekrénybe! Nem lehetett több, mint pár másodperc, de nekem hosszú óráknak tűnt: ahogy elvesztem az egyensúlyom, ahogy repülök széttárt karokkal és lábakkal a matrac felé, és ahogy végül beleesek a matracba. Pár másodpercig csak pislogtam, hogy felfogjam mi történt. Aztán eljutottak a hangok a fülemig. Jaj, ne! Kisandítottam a szekrény mögül és láttam, hogy mindenki szakadt a röhögéstől. Inkább visszabújtam és próbáltam feldolgozni ezt a cikit. Pirosló fejjel cammogtam vissza a többiekhez, akik még mindig nevettek. Alex is röhögött, Karen is visított, a tanárnő is mosolygott. Bánatosan néztem Emyre, aki csak széttárta a karját és próbálta visszatartani a nevetését. Erről ennyit. Hogy lehettem ennyire béna?!
Tesi után persze mindenki ezt a témát találta a legérdekesebbnek. Nem tudtam hova bújni, így beosontam a lány WC-be. Pár perc után Emy utánam jött. A tükörből láttam, hogy nem tudja, hogy mit tegyen. Így szembefordultam vele - Ne mondj semmit! Tudom ... - szomorodtam el.
- Na de csajszi! Azt mondtam, hogy gondolj Alexre! Kire gondoltál? - nevetett fel Emy.
- Nem tudom ... magamra ...
-Kis egoista! - hordott le viccesen barátnőm. - Amúgy amíg te magadba roskadtál, és próbáltál nem létezni, addig én végig próbáltalak megvédeni.
- Ó most majdnem meghatódtam!
- Tanítani kellene ezt az ugrásfajtát! - viccelődött tovább barátnőm.
- Na most hagyd abba! - néztem rá mérgesen. - Tudod, hogy fáj a gerincem?
És itt mind a kettőnkből kitört a röhögőgörcs.
A menzán megint kilométernyi sor állt. Mire megkaptuk az ebédünket (meggyleves és rántott hús krumplipürével, nyami ) alig volt hely az asztaloknál. Megláttuk osztályunk hímtagjait: Tomot, Kevint, Scottot és Alexet, így gyorsan hozzájuk siettünk. Még le sem tettem a tálcámat az asztalra, Kevin már rázendített.
- Imádtam az ugrásodat! Legközelebb engem is taníts meg!
- Haha, nagyon vicces. Legközelebb nem felejtek el nevetni - küldtem felé egy cinikus megjegyzést. Nem vette a lelkére, tovább röhögött. Persze, nem maradt ki a piszkálódásomból Scott sem.
- Ugyan Alicia drága! Mi csak megdicsértünk, hogy milyen jól elszórakoztattál minket tesin. Teljesen feldobtad a napomat!
Mosolyt erőltettem az arcomra - Örülök, hogy jól szórakoztál.
- Ha tudnád, milyen jól! - mosolygott szemtelenül. - Alex láthatod, hogy az osztályunkban mindenki béna, csak mi, fiúk nem.
- Mit mondtál? - emelte fel a hangját Emy. Scott olyan arcot vágott, mintha meglepődött volna. Félmosolyra húzta száját és közelebb hajolt Emyhez. - Azt, hogy mindenki béna, csak mi nem.
Barátnőm erre vérszemet kapott, és ő is közelebb hajolt az asztalhoz. Ijesztően néztek ki. - Mond még egyszer!
- Baj van a hallásoddal, drágám? - húzta fel Scott az egyik szemöldökét. Ennyi volt, Emy hozzávágta a szalvétáját. És innenstől megkezdődött a véget nem érő szócsata, egymás sértegetése.
- Ezek mindig ilyenek? - kérdezte tőlem Alex. Jaj, a drága! Hogy milyen cukin nézel ki, ha kuszán áll a hajad!
- Igen. Scott egy igazi paraszt, Emyt meg könnyen fel lehet húzni. - sóhajtottam. És elkövettem azt a hibát, hogy a szemébe néztem. Abban a pillanatban megszűnt a külvilág; csak ő létezett. Majd rájöttem miért is bazsalyog annyira. Az égre emeltem a tekintetem. - Ne kezd te is!
- Nem mondtam semmit. - tette fel védekezően a kezét.
- Ne már! Ne csináld!
- Nem csinálok semmit. - húzta az agyam.
- Alex! - röhögtem fel. - Emlékszel amikor azt mondtam, hogy majdnem tönkre tettem egy futópadot? Na. Ami nem megy, azt ne erőltessük!
- Amúgy jól nekiiramodtál, csak láttam, hogy a dobogónál elbizonytalanodtál. - Nem tudtam, eldönteni, hogy még mindig szívat, vagy komolyan gondolja e. - Amúgy ügyes voltál. - Olyan aranyosan mosolygott, hogy képtelen voltam nem visszamosolyogni. Azt hiszem, egy kicsit el is pirultam.
- Hé, ti ketten! Azonnal fejezzétek be, vagy felteszlek titeket Twitterre, hogy meg van az első veszekedés, második állomás a válóper! - kiáltott Tom a két hülyére. Meg is tette a hatását, mindketten elnémultak és vérben forgó szemekkel néztek szegény Tomra. - Mit mondtál? - kérdezték kísértetiesen egyszerre. Úgy látom, Tom készülhet a temetésére.
Aztán rögtön jó kedvem lett, mikor megláttam Alexet. Nem lehet szavakba önetni, mennyire jól nézett ki a tesi pólójában. Jesszus! Annyira szexi volt benne! Na jó, nem volt szexi, de piszkosul jól nézett ki. És eddig fel sem tűnt, hogy milyen izmos karja van. Persze, hisz mondta, hogy régebben focizott. Ez az fekvőtámasz!
Futok ...futok ... meghalok ... megállok ... rám szólnak ... elindulok ... újból meghalok. Hát kábé ebből áll a tesi programom. Pedig csak 2 kört futottam! Ilyenkor úgy tudom utálni a világot! Meg Emyt is, aki már az 5. körét futja. Egyetlen jó dolog az volt, hogy láttam Alexet futni. Igen, igen és igen! Köszönöm foci edzés, hogy ilyen jó futóvá tetted! És azt is köszönöm, hogy velem ennyire kicsesztél, hogy nem adtál nagyobb tüdőt....
- Na skacok? Ki lesz az első? - Miss Trust - t ki fogom nyírni!!! Miért kell szekrényugrást csinálnunk, mond miért?!
- Emy gyere! - mosolygott barátnőmre. Ő meg csak megrántotta a vállát, és lazán odasétált a sor elejére. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy ő a legjobb. Én meg a legbénább...és pont Alex előtt! A sor halad, én meg egyre jobban bepánikolok. Istenem, miért kell nekem ezt elszenvednem?
- Nyugi! Menni fog! Senkié sem hibátlan - biztat Emy. Kétkedve néztem rá, majd a sorban következő Tomra. Elég jól megcsinálta. Újból Emyre emeltem a tekintetem, majd a dobogóra és vissza Emyre. - Teljesen megőrültél? Én itt fogok megsemmisülni! - mondtam kissé hisztérikusan.
- Ugyan! - próbál lelket önteni belém barátnőm - Van egy ötletem! - félve néztem rá. Ha ő kitalál valamit akkor abból csak rossz sül ki. - Nézz csak oda! - mutat a sor legelejére. - Ott van Alex! Álmaid pasija. Az összes lány álma. Mindenki azon van, hogy lenyűgözze. - Alex nekiiramodik, dobbant és ugrik. Hangos taps követi a mutatványát. - Gondolkozz egy kicsit Alicia! Mit teszünk ha valamitől félünk, de meg kell csinálnunk?
- Ööö ... ez egy beugratós kérdés?
- Gondolkozz Alicia, gondolkozz! Na? Mit teszel? Azt akarom, hogy gondolkozz! Gondolkozol? Gyerünk!
- Oké, oké, meg van. Ha magamból indulok ki, akkor meghátrálok, és kihúzom magamat a feladat alól.
- Nem! - kiált rám Emy, mire a többiek felénk fordultak. Emy zavartalanul folytatta a gondolatmenetét. - Erőt merítesz valahonnan! Valakire gondolsz, valakire ránézel és már megy is az adrenalin!
- Kezdek félni tőled! - mondtam megijedve.
- Na, mézes fokhagyma, tudod kire fogsz gondolni? Alexre! Megfogod mutatni, hogy milyen jó vagy. Hogy nem félsz a kihívásoktól és azt a csitri Karent is leigázod!
- Jól vagy? - kérdeztem hitetlenkedve. Ez most komolyan le mézes fokhagymázott?!
- Most, hogy kérdezed, kezdek éhes lenni. - elkezdett gondolkozni. Szerintem azon, hogy mit adnak ma a menzán. - Na! Csináld meg! Én szurkolok neked!
Biztatása elég erőt adott nekem, hogy beálljak a sorba. Igen! Ezt fogom tenni! De mi van ha még sem sikerül? Akkor oltárit fogok égni a többiek előtt.
- Nem, nekem ez nem megy. - Fordultam vissza Emyhez, aki azzal a lendülettel vissza is fordított, amivel érkeztem. - A-a. Nincs visszaút!
- Figyelj! - néztem mélyen a szemébe. - Ha szétszakad a gatyám akkor tegyél úgy, mintha nem láttad volna, oké? - Emy csak nézett, aztán elröhögte magát.
- Alicia Night! - kiáltotta Miss Trust. Emy előre taszított, aminek az lett a következménye, hogy majdnem előre estem.
Elkezdtem futni. Futás közben egyre magabiztosabb lettem. Dobbantottam ... és ... beakadt a lábam abba a rohadt szekrénybe! Nem lehetett több, mint pár másodperc, de nekem hosszú óráknak tűnt: ahogy elvesztem az egyensúlyom, ahogy repülök széttárt karokkal és lábakkal a matrac felé, és ahogy végül beleesek a matracba. Pár másodpercig csak pislogtam, hogy felfogjam mi történt. Aztán eljutottak a hangok a fülemig. Jaj, ne! Kisandítottam a szekrény mögül és láttam, hogy mindenki szakadt a röhögéstől. Inkább visszabújtam és próbáltam feldolgozni ezt a cikit. Pirosló fejjel cammogtam vissza a többiekhez, akik még mindig nevettek. Alex is röhögött, Karen is visított, a tanárnő is mosolygott. Bánatosan néztem Emyre, aki csak széttárta a karját és próbálta visszatartani a nevetését. Erről ennyit. Hogy lehettem ennyire béna?!
Tesi után persze mindenki ezt a témát találta a legérdekesebbnek. Nem tudtam hova bújni, így beosontam a lány WC-be. Pár perc után Emy utánam jött. A tükörből láttam, hogy nem tudja, hogy mit tegyen. Így szembefordultam vele - Ne mondj semmit! Tudom ... - szomorodtam el.
- Na de csajszi! Azt mondtam, hogy gondolj Alexre! Kire gondoltál? - nevetett fel Emy.
- Nem tudom ... magamra ...
-Kis egoista! - hordott le viccesen barátnőm. - Amúgy amíg te magadba roskadtál, és próbáltál nem létezni, addig én végig próbáltalak megvédeni.
- Ó most majdnem meghatódtam!
- Tanítani kellene ezt az ugrásfajtát! - viccelődött tovább barátnőm.
- Na most hagyd abba! - néztem rá mérgesen. - Tudod, hogy fáj a gerincem?
És itt mind a kettőnkből kitört a röhögőgörcs.
A menzán megint kilométernyi sor állt. Mire megkaptuk az ebédünket (meggyleves és rántott hús krumplipürével, nyami ) alig volt hely az asztaloknál. Megláttuk osztályunk hímtagjait: Tomot, Kevint, Scottot és Alexet, így gyorsan hozzájuk siettünk. Még le sem tettem a tálcámat az asztalra, Kevin már rázendített.
- Imádtam az ugrásodat! Legközelebb engem is taníts meg!
- Haha, nagyon vicces. Legközelebb nem felejtek el nevetni - küldtem felé egy cinikus megjegyzést. Nem vette a lelkére, tovább röhögött. Persze, nem maradt ki a piszkálódásomból Scott sem.
- Ugyan Alicia drága! Mi csak megdicsértünk, hogy milyen jól elszórakoztattál minket tesin. Teljesen feldobtad a napomat!
Mosolyt erőltettem az arcomra - Örülök, hogy jól szórakoztál.
- Ha tudnád, milyen jól! - mosolygott szemtelenül. - Alex láthatod, hogy az osztályunkban mindenki béna, csak mi, fiúk nem.
- Mit mondtál? - emelte fel a hangját Emy. Scott olyan arcot vágott, mintha meglepődött volna. Félmosolyra húzta száját és közelebb hajolt Emyhez. - Azt, hogy mindenki béna, csak mi nem.
Barátnőm erre vérszemet kapott, és ő is közelebb hajolt az asztalhoz. Ijesztően néztek ki. - Mond még egyszer!
- Baj van a hallásoddal, drágám? - húzta fel Scott az egyik szemöldökét. Ennyi volt, Emy hozzávágta a szalvétáját. És innenstől megkezdődött a véget nem érő szócsata, egymás sértegetése.
- Ezek mindig ilyenek? - kérdezte tőlem Alex. Jaj, a drága! Hogy milyen cukin nézel ki, ha kuszán áll a hajad!
- Igen. Scott egy igazi paraszt, Emyt meg könnyen fel lehet húzni. - sóhajtottam. És elkövettem azt a hibát, hogy a szemébe néztem. Abban a pillanatban megszűnt a külvilág; csak ő létezett. Majd rájöttem miért is bazsalyog annyira. Az égre emeltem a tekintetem. - Ne kezd te is!
- Nem mondtam semmit. - tette fel védekezően a kezét.
- Ne már! Ne csináld!
- Nem csinálok semmit. - húzta az agyam.
- Alex! - röhögtem fel. - Emlékszel amikor azt mondtam, hogy majdnem tönkre tettem egy futópadot? Na. Ami nem megy, azt ne erőltessük!
- Amúgy jól nekiiramodtál, csak láttam, hogy a dobogónál elbizonytalanodtál. - Nem tudtam, eldönteni, hogy még mindig szívat, vagy komolyan gondolja e. - Amúgy ügyes voltál. - Olyan aranyosan mosolygott, hogy képtelen voltam nem visszamosolyogni. Azt hiszem, egy kicsit el is pirultam.
- Hé, ti ketten! Azonnal fejezzétek be, vagy felteszlek titeket Twitterre, hogy meg van az első veszekedés, második állomás a válóper! - kiáltott Tom a két hülyére. Meg is tette a hatását, mindketten elnémultak és vérben forgó szemekkel néztek szegény Tomra. - Mit mondtál? - kérdezték kísértetiesen egyszerre. Úgy látom, Tom készülhet a temetésére.
2014. augusztus 13., szerda
Köszönöm Kis Péé!
Szabályok:
-Írd meg,hogy kitől kaptad a díjat!
-Írj 10 dolgot magadról!
-Válaszolj 10 kérdésre!
-Írj 10 kérdést!
1. Szeretek olvasni.
2. Szeretem a kpop-ot és a koreai doramakat.
3. Van egy kutyám.
4. 9-es leszek ősszel ;)
5. Nem szeretem az angolt.4. 9-es leszek ősszel ;)
6. A volt osztályommal együtt írtunk egy sztorit, bár nem lett kész :p
7. Nem szeretek egyedül elmenni otthonról.
8. Gyorsan barátkozós típus vagyok, de aki nem szimpi, azzal még szóba se állok! ;)
9. Szeretek táncolni-egyedül, a házban, amikor senki sincs otthon. ;)
10. Ami érdekel, arról órákig tudnék mesélni, de ettől függetlenül borzalmasan lusta vagyok :D
Válaszolj 10 kérdésre:
- Mi volt az a könyv, amire emlékszel, hogy elsőnek elolvastad? - Ööö.... gondolkozok...
- Kedvenc szerződ/szerzőid? - Sok van, szóval nem sorolnám fel, csak pár példát mondanék: Jenna Black, Melissa Marr, Leiner Laura, Maros Edit stb.
- Van háziállatod? -Igen. Egy kiskutya és két nyuszi. (Plusz 14 csibe, 13 kiskacsa és egy liba XD)
- Mi az amit megtennél, és nem vonnának érte felelősségre? - Mondom, gondolkozok.... :D
- Ha elmehetnél bárkinek a koncertjére, kiére mennél? - Igazából aki híres, annak a fellépésére elmennék. De mivel szeretem a kpoppot, akkor a forever bandát említeném: Teen Top. Ők már voltak Magyarországon, de akkor nem mehettem el, szóval bukta > <
- "Hiszel a szerelem első látásra" dologban?Voltál már szerelmes? - Hiszek, de még nem voltam szerelmes.
- Otthon ülő típus vagy, vagy gyakran eljársz otthonról? - Szeretek a négy fal közelében lenni, de barátokkal mindenhova elmegyek, és van, hogy egész nap nem vagyok otthon.
- Melyik a kedvenc helyed, ahová barátokkal szívesen elmész? - Park.
- Ha lenne három kívánságod, mi lenne az? - Ezek titkok, szóval nem mondom meeeeeeeg! :P
- Volt/Van legjobb barátnőd?Mi a keresztneve? - Volt...de csak volt... De van egy másik is, akire mindig számíthatok!! :)
10 kérdés:1. Miért kezdted el írni a blogod?2. Hány blogban vagy szerkesztő?3. Anime vagy manga?4.Tél vagy nyár?5. kedvenc színészed/színésznőd?6. Kitől/kiktől kapod a legnagyobb támogatást?7. Olvassák olyanok is a blogod,akiket személyesen ismersz?8.Milyen zenét szeretsz?9.Milyen mesehősre hasonlítasz?10.Ha belebújhatnál bárki bőrébe,ki lennél?Miért?
Akiknek küldöm:
2014. augusztus 9., szombat
6. fejezet
-Mi a baj? - kérdeztem másnap Emytől.
Nagyon rosszul festett. Haja kócos volt, a szeme alatt akkora karikák
éktelenkedtek, hogy a nagymamám is megirigyelhette volna.
- Hajj! - sóhajtott. Az iskolába menet elmesélte, hogy az edző, akit olyan cukinak talált, felmondott, mert a barátnőjével elköltöznek a városból. A srác utoljára meghívta Emyt egy süteményre és ott mondta el ezt a rossz hírt neki. Szegény lánynak végig kellett hallgatnia, hogy egy nagyobb városba költöznek, ott kapott egy jobb állásajánlatot és megszeretné kérni a barátnőjének a kezét. Hiába mondtam Emynek, hogy emiatt ne sírjon, hisz ebből a barátságból több úgysem lehetett volna.
- Tudom - a hangja itt elcsuklott - Csak olyan kedvesen viselkedett! Minden edzés után meghívott valamire. Mindig jókat beszélgettünk. Most meg megakarja kérni annak a csajnak a kezét!
- Ezen kár keseregni! Legyenek boldogok! Örülj nekik! Egy 30 körüli férfi nem illik hozzád!
- Úgy fog hiányozni!
- Majd felhívod vagy mit tudom én, de a lényeg az, hogy ez az élet rendje. Ha valaki fontos nekünk, attól nehéz szívvel válunk el. Jóban voltál vele, persze, hogy hiányozni fog! De ha azt hiszed, hogy szerelmes voltál belé akkor tévedsz! Hidd el, ez csak sima szimpátia! És mivel ismerlek, tudom túl fogsz ezen lépni! Lesz majd egy korodbeli helyes srác, akire felfigyelsz és ő érte tennél meg bármit! Kár keseregned! Mond, hol van az az Emy Stick, aki mindig mosolyog? Hm? Na, szedd össze magad, eléggé....
- Te aztán tudod, hogy dobd fel az embert! - vágott a szavamba Emy. - Nem vagy túl jó ebben a lelkizés témában. még gyakorolnod kell! - mosolygott bágyadtan.
- Nem voltam még ilyen helyzetben, hogy valami "főnökkel" legyek jóban, de annyira jóban, hogy azt higgyem, hogy majd elvesz feleségül - és itt barátnőmre kacsintottam - de amit mondtam, azt úgy is gondolom. Ez csak, amolyan fellángolás.
- Hű, de bölcs lettél hirtelen!
- Ne kötekedj, ép lelket próbálok önteni beléd! - erre a kijelentésre Emy felnevetett és átölelt.
- Úgy örülök, hogy rád mindig számíthatok!
Az iskolában, mikor besétáltunk osztálytermünk ajtaján Scott rögtön kiszúrta Emy nem túl előnyös külsejét és ráharapott a témára.
- Hú Emy, ennyire gáz lennél smink nélkül? - mosolygott szemtelenül.
- Bunkó! - förmedtem rá, mire Scott meglepődött.
- Most miért? Szörnyen fest!
- Tudod te, hogy milyen tapló vagy?! Tartsd meg magadnak a másokról alkotott véleményedet! - ripakodtam rá.
- Nyugi kislány! Vegyél mély levegőt és fújd ki! Utána írd le egy papírra a panaszaidat, másold be a gépbe és küld el az e-mail címemre. És ha ráérek elolvasom. Várd ki a sorod, majd akkor foglalkozok veled! Ha nem tudnád az elérhetőségemet, leírhatom. Csak neked, csak most! - küldött felém egy 100 wattos mosolyt, és én olyan nagy késztetést éreztem, hogy beverjem azt a hibátlan fogsorát! Már épp vágtam volna vissza egy frappáns szöveggel, mikor Emy rám nézett azokkal a sötétbarna szemeivel: - Tényleg ennyire bénán nézek ki?
- Dehogy!
- Ja! - felelte velem egy időben Scott. Bosszúsan néztem rá. Majd úgy döntöttem nem veszek róla tudomást és Emy felé fordultam. - Figyelj, hozok neked egy teát, oké?
- Ühüm. - bólogatott bágyadtan. Majd a padra dobta a táskáját és elkezdett kipakolni. Én pedig leszaladtam a büfébe és vettem barátnőmnek egy citromos teát. Most nem figyelmeztettem a pasast, mert valami automatából öntötte a citromot - nem fogom megérteni a gondolkodását, az biztos! Miért nem lehet normálisan teát készíteni?! Míg így sétáltam a folyosón beleittam az innivalóba... Na jó, tudom, hogy ez nem volt szép dolog, de éppen csak megkóstoltam! És Emyért tettem! Tényleg! Nehogy újból kiköpje, mert most nem bodza, hanem málnás ízű az a tea! Ez megbocsátható bűn! Megállapíthatom, hogy ez a tea, tényleg citromos, és iható! Épp befordultam a sarkon, hogy felmenjek az emeltre, amikor megláttam Alexet a lépcsőnél ülve. Valamit szorgosan írogatott, miközben körülötte szétszórtan hevertek a tankönyvek. Annyira filmbe illő volt a jelenet, hogy én ott állok, Ő pedig a lépcső kb. 7. fokánál ül és gondolkozik. Izé....valamin tényleg törhette a fejét, mert a tollának a végét rágcsálta és eléggé gondterhelt fejet vágott. Észre vehette, hogy nézem, mert felemelte a fejét és mosolyogva köszönt. Én is visszaköszöntem, miután visszanyertem a lélekjelenlétemet. Felmentem hozzá a lépcsőn és egy hirtelen ötlettől vezérelve leültem mellé.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Nyelvtan házit. - felelte rám se nézve.
- Micsoda? Kiderül, hogy az új fiú nem is jó fiú? - vigyorogtam. Erre ő is elmosolyodott. Meg kell állapítanom, hogy ha mosolyog, akkor olyan cuki. De komolyan! A szeme környékén megjelenik egy plusz nevetőránc, amikor a szája széles mosolyra húzódik, és látszódnak azok a gödröcskék! Úgy döntöttem, hogy mielőtt elolvadok és lefolyok a lépcsőről, másra terelem a témát. Vagyis megszakítom a kínos csendet.
- Mit nem értesz? Hátha tudok segíteni.
- Ezt. - mutatott egy feladatra. Nem vagyok valami zseni nyelvtanból, de simán tudok írni egy 4-es dogát. Ha értem az anyagot! Plusz nem akartam leégni Alex előtt, szóval minden tudásomat bevetettem. Piros pont nekem azért, mert nem dadogtam (csak néha), mert sikerült nem elájulnom a közelségétől és azért, mert nem borultam a nyakába, hogy beszívhassam baromira jó illatát.
- Na kész! Ha valami nem jó, akkor bocsi. - mondtam és örültem, hogy nem remegett meg a hangom.
- Ugyan! Te legalább konyítasz valamit hozzá, de én kuka vagyok nyelvtanból. -nézett mélyen a szemembe. - Köszönöm! Majd meghálálom valamikor.
- Á, semmiség! - feleltem vérpiros arccal. Szerencsémre nem látta, mert elkezdett pakolni. Én is felálltam és szomorúan néztem, ahogy a cuccát belöki a táskájába. Olyan szuper érzés volt ott mellette ülni és tanulni. Na nem a nyelvtannak örültem, hanem, hogy én segíthettem NEKI! Huh! Mikor kész lett a pakolással rám nézett. Pontosabban a kezemre mutatott. - Azt nem iszod meg?
Úristen! Teljesen megfeledkeztem a teáról! - Emy! - csaptam a homlokomra. Alex kérdőn nézett, mire én elkezdtem magyarázni, hogy ez a tea a barátnőmé, de annyira siettem magyarázás közben a lépcsőn, hogy a tea kilottyant a kőre. Még szerencse, hogy nem látta senki, mert igencsak nagy hűhó lett volna belőle! Mikor felrohantunk a lépcsőn és be az osztályba, örömmel láttam, hogy Emy ott röhög valamin a többiekkel a tanári asztalnál. Úgy látszik, már semmi baja! Tudtam én, hogy kiheveri ezt az egész "elmegy az edzőm, jaj, de utálom a világot, mert úgy szerettem" dolgot. Oda mentem hozzá, és átnyújtottam a poharat. - Tessék! Bocsi, hogy ennyit kellett várnod!
-Köszi! Már azt hittem elraboltak vagy megszöktél, ugyebár.... - és itt Alexre nézett, aki a hátam mögött állt, majd mosolyogva rám kacsintott.
- Mi az? - kérdeztem piros arccal. Emy nem válaszolt csak hümmögött egyet és beleivott a teájába.
Tesi. Utálom a tesit. Kifulladásig kell futni az iskolaköröket, majd mindig valamilyen béna játékot játszunk. Kosarazunk, kiütőzünk, focizunk vagy valami más ostobaságot csinálunk. Miss Trust egy 30-as éveit taposó nő, aki a rövid barna, szőke melírozott haját kifelé szárítja, és teljesen olyan a fazonja, mint Meg Ryan-nak a Francia csók című filmben. Kicsit hasonlít is rá, szerintem. Divatos melegítő ruhákba jár, és nagyon jó a humora. Mindenki kedveli, mert tényleg nagyon jó fej, de ha tesiről van szó, akkor nem kímél minket. Libasorban kell futni, nem lehet előzni, sem megállni, esetleg sétálni. És még kijátszani sem lehet, mert ő is fut velünk! Ráadásul a végén! Néhányszor előre fut a fiúkhoz, mert mindig ők vezetik a sort, hogy rendet teremtsen köztük és ne beszélgessenek ( ilyenkor mi, csajok, néhányszor megállunk, de volt már akit rajtakapott, hogy sétált és 20 (!) fekvőtámaszt kellett lenyomnia, 100 guggolást, ha pedig elrontotta valamelyiket, elölről kellett kezdenie! Persze, nem vehetett részt a játékban, de szerintem ez volt a legkisebb problémája. Így hát marad a jól bevált "kikötődött a cipőfűzőm-trükk". Ez legalább tuti biztos módszer a pihenőre, és nem szólhat bele Miss Trust "kisasszony", hisz történhetnek ilyen "balesetek". :)
Mit kell csinálnunk, mielőtt tesizünk? Átöltöznünk. És mi egyenlő ezzel? Hát persze, hogy a véget nem érő csacsogások és csajos témák kibeszélése, amiket ugyebár a fiúk jelenlétében nem tudunk megtenni. Mikor átvonultunk a lány öltözőbe, rögtön egy szaftossal indított Karen ( rühellem azt a csajt! De tényleg! Olyan irritáló! Olyan kis beképzelt libát kell elképzelni, aki elvan kényeztetve, ostoba, kárörvendő és tipikusan az a csaj, aki szépnek szép, de üresfejű barbie-baba. Mint egy amcsi filmben, a főgonosz lány. Nos ő az. Csak annyi eltéréssel, hogy nem buta, eléggé agyafúrt, és tud kedves lenni....a maga módján. De akkor is utálom azt a mindig tökéletes derékig érő haját, a sminkjét, azt a ragacsos szájfényét, és a trendhez megfelelő öltözködését!).
-Mond Alicia, te az állatkertbe készülsz? Vagy onnan jössz? Esetleg kiraboltál egy turkálót? Nagyon gáz az a zebracsíkos naci! - mondja kényesen, miközben leveszi fehér boleróját, és elkezd kibújni a rózsaszín miniruhájából. Egyáltalán nem nézek ki bénán! Fekete bakancs van a lábamon és zebracsíkos csőnaci. Ehhez felvettem egy fehér pólót, és rá egy piros dzseki, aminek a dereka direkt rövid. Nekem tetszik ez az összeállítás, és kész!
- Kösz a bókot, Karen! Ne légy kíváncsi a véleményemre, mert nem lenne túl kedves a számodra! - szúrtam oda és már át is vettem a tornapólóm.
- Ó, de félek! Figyelj, ha segíthetek valamiben, nyugodtan szólj! Majd adok divattippeket! - mosolygott álszenten. Hogy én, hogy utálom ezt a varangyot!
- Te akarsz adni tanácsokat? Ugyan! Ne röhögtess! Nézz magadra! Hova készülsz?! Bálba? Mert akkor szólok ez egy iskola! Bár nem értem mit keresel itt! - állt a védelmemre Emy. Hálásan pislogtam rá, míg ő a nadrágját vette föl. Karen pár másodpercig csak pislogott, aztán felnevetett. Ami valahogy úgy hangzott: ha-ha.
- Te meg a másik! Nem is tudom mit foglalkozom veletek! De már feltalálták a szempilla spirált! Csak szólok! - mosolygott gúnyosan. Már épp válaszolnék, mikor Shana szólt közbe: - Ugyan lányok! Ne veszekedjetek! Van valami más téma is! Mint például az új fiú!
És itt elkezdték ecsetelni, hogy Alex milyen menő, milyen helyes, milyen szép a mosolya és, hogy milyen jó ízlése van. Nem mondtak újat; ezt mind tudtam róla.
- És te, Alicia? Mit gondolsz róla? - kérdezett Jessica. - Idáig nem is szólaltál meg. Neked talán nem tetszik?
- Mi? Nem, dehogy! Izé....vagyis.... - na ha eddig nem bambultam üveges szemekkel a tornacipőmet, mintha olyan érdekes lenne, hogy hogy kötöm be, akkor most már bambulom - Bocs, lányok, csak tesi előtti parám van. Tudjátok... - legyintettem a levegőbe. Ez mondjuk igaz is volt. Minden testnevelés óra előtt félek.
- Emy? - nézett Emyre Natasa.
- Nekem nem az esetem. Amúgy is, szerelmi bánatom van! - rántotta meg lazán a vállát barátnőm. Na, erre a kijelentésre mindenki egyszerre sikított fel és mindenki tudni akarta milyen pasas törte össze Emy szívét. Így elterelődött a téma Emy felé, és én nyugodtan lélegeztem fel, hogy nem kell hallanom Alex istenítését. Rajongom én magamtól is.
- Hé, Alicia! - suttog felém Natasa. Kíváncsian fordítom oda a fejem. - Szerinted is nagyobb lett Karennek a segge? - Libukánk felé nézek, és meg kell állapítanom: nagyobb lett a feneke! Na, ezzen már tényleg nevetnem kell! - Jobb lenne, ha nem zabálna fel esténként 1 kiló nutellát! - súgtam Nati fülébe. Majd felcopfoztam a hajam.
Hát, nem tudom mi lelte tanárnőnket, de most aztán tényleg dögösen öltözött fel! Világos, koptatott farmer, fekete passzos póló és rajta egy lila pulóver. Na, ezért vagyunk mi úgy oda Miss Trust-ért! Mert, mindig nagyon csinos! Meg jó fej! Persze, ha nem tesi óránk van vele... Amikor be ment előttünk a tesi terem ajtaján, a fiúk egymás után nézték meg jó alaposan a seggét, és pacsiztak egymással. Nem vitás, hormontúltengésben szenvednek. Amíg ilyen látványosan csorgatták a nyálukat, addig mi lányok, előre kipihentük magunkat.
- Rendben skacok! Kifelé az utcára! 6 sulikör! Gyerünk, rajta, futás! - sípolt abba a **** sípjába! Előre rosszat sejtettem. Hogy miért? Azért, mert:
1. Nem öltözött futáshoz illő öltözékbe, vagyis nem óhajt velünk futni. Bár ez jó is, hisz így gyalogolhatunk, amikor nem látja.
2. Hogyhogy csak 6 kör? Na jó, az iskolánk nem egy garázs nagyságú, hanem sokkal nagyobb ( tesin mindig idegesítően nagyobb), de minimum 14 kört szokott elrendelni őfelsége. Bár ez a 6 kör, jó, mert legalább hamarabb végzünk.
3. Hogyhogy ilyen hamar leakarja tudni a bemelegítést, hogy beállít 2 gyereket, hogy futás után mutassák be a feladatokat? Na, ez is hamar meglesz, de sebaj!
4. Rosszat sejtek! És valami bűzlik! De most nem a torna zoknim az, szóval erős a gyanúm, hogy felmérést fogunk végre hajtani..... Jaj!
- Hajj! - sóhajtott. Az iskolába menet elmesélte, hogy az edző, akit olyan cukinak talált, felmondott, mert a barátnőjével elköltöznek a városból. A srác utoljára meghívta Emyt egy süteményre és ott mondta el ezt a rossz hírt neki. Szegény lánynak végig kellett hallgatnia, hogy egy nagyobb városba költöznek, ott kapott egy jobb állásajánlatot és megszeretné kérni a barátnőjének a kezét. Hiába mondtam Emynek, hogy emiatt ne sírjon, hisz ebből a barátságból több úgysem lehetett volna.
- Tudom - a hangja itt elcsuklott - Csak olyan kedvesen viselkedett! Minden edzés után meghívott valamire. Mindig jókat beszélgettünk. Most meg megakarja kérni annak a csajnak a kezét!
- Ezen kár keseregni! Legyenek boldogok! Örülj nekik! Egy 30 körüli férfi nem illik hozzád!
- Úgy fog hiányozni!
- Majd felhívod vagy mit tudom én, de a lényeg az, hogy ez az élet rendje. Ha valaki fontos nekünk, attól nehéz szívvel válunk el. Jóban voltál vele, persze, hogy hiányozni fog! De ha azt hiszed, hogy szerelmes voltál belé akkor tévedsz! Hidd el, ez csak sima szimpátia! És mivel ismerlek, tudom túl fogsz ezen lépni! Lesz majd egy korodbeli helyes srác, akire felfigyelsz és ő érte tennél meg bármit! Kár keseregned! Mond, hol van az az Emy Stick, aki mindig mosolyog? Hm? Na, szedd össze magad, eléggé....
- Te aztán tudod, hogy dobd fel az embert! - vágott a szavamba Emy. - Nem vagy túl jó ebben a lelkizés témában. még gyakorolnod kell! - mosolygott bágyadtan.
- Nem voltam még ilyen helyzetben, hogy valami "főnökkel" legyek jóban, de annyira jóban, hogy azt higgyem, hogy majd elvesz feleségül - és itt barátnőmre kacsintottam - de amit mondtam, azt úgy is gondolom. Ez csak, amolyan fellángolás.
- Hű, de bölcs lettél hirtelen!
- Ne kötekedj, ép lelket próbálok önteni beléd! - erre a kijelentésre Emy felnevetett és átölelt.
- Úgy örülök, hogy rád mindig számíthatok!
Az iskolában, mikor besétáltunk osztálytermünk ajtaján Scott rögtön kiszúrta Emy nem túl előnyös külsejét és ráharapott a témára.
- Hú Emy, ennyire gáz lennél smink nélkül? - mosolygott szemtelenül.
- Bunkó! - förmedtem rá, mire Scott meglepődött.
- Most miért? Szörnyen fest!
- Tudod te, hogy milyen tapló vagy?! Tartsd meg magadnak a másokról alkotott véleményedet! - ripakodtam rá.
- Nyugi kislány! Vegyél mély levegőt és fújd ki! Utána írd le egy papírra a panaszaidat, másold be a gépbe és küld el az e-mail címemre. És ha ráérek elolvasom. Várd ki a sorod, majd akkor foglalkozok veled! Ha nem tudnád az elérhetőségemet, leírhatom. Csak neked, csak most! - küldött felém egy 100 wattos mosolyt, és én olyan nagy késztetést éreztem, hogy beverjem azt a hibátlan fogsorát! Már épp vágtam volna vissza egy frappáns szöveggel, mikor Emy rám nézett azokkal a sötétbarna szemeivel: - Tényleg ennyire bénán nézek ki?
- Dehogy!
- Ja! - felelte velem egy időben Scott. Bosszúsan néztem rá. Majd úgy döntöttem nem veszek róla tudomást és Emy felé fordultam. - Figyelj, hozok neked egy teát, oké?
- Ühüm. - bólogatott bágyadtan. Majd a padra dobta a táskáját és elkezdett kipakolni. Én pedig leszaladtam a büfébe és vettem barátnőmnek egy citromos teát. Most nem figyelmeztettem a pasast, mert valami automatából öntötte a citromot - nem fogom megérteni a gondolkodását, az biztos! Miért nem lehet normálisan teát készíteni?! Míg így sétáltam a folyosón beleittam az innivalóba... Na jó, tudom, hogy ez nem volt szép dolog, de éppen csak megkóstoltam! És Emyért tettem! Tényleg! Nehogy újból kiköpje, mert most nem bodza, hanem málnás ízű az a tea! Ez megbocsátható bűn! Megállapíthatom, hogy ez a tea, tényleg citromos, és iható! Épp befordultam a sarkon, hogy felmenjek az emeltre, amikor megláttam Alexet a lépcsőnél ülve. Valamit szorgosan írogatott, miközben körülötte szétszórtan hevertek a tankönyvek. Annyira filmbe illő volt a jelenet, hogy én ott állok, Ő pedig a lépcső kb. 7. fokánál ül és gondolkozik. Izé....valamin tényleg törhette a fejét, mert a tollának a végét rágcsálta és eléggé gondterhelt fejet vágott. Észre vehette, hogy nézem, mert felemelte a fejét és mosolyogva köszönt. Én is visszaköszöntem, miután visszanyertem a lélekjelenlétemet. Felmentem hozzá a lépcsőn és egy hirtelen ötlettől vezérelve leültem mellé.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Nyelvtan házit. - felelte rám se nézve.
- Micsoda? Kiderül, hogy az új fiú nem is jó fiú? - vigyorogtam. Erre ő is elmosolyodott. Meg kell állapítanom, hogy ha mosolyog, akkor olyan cuki. De komolyan! A szeme környékén megjelenik egy plusz nevetőránc, amikor a szája széles mosolyra húzódik, és látszódnak azok a gödröcskék! Úgy döntöttem, hogy mielőtt elolvadok és lefolyok a lépcsőről, másra terelem a témát. Vagyis megszakítom a kínos csendet.
- Mit nem értesz? Hátha tudok segíteni.
- Ezt. - mutatott egy feladatra. Nem vagyok valami zseni nyelvtanból, de simán tudok írni egy 4-es dogát. Ha értem az anyagot! Plusz nem akartam leégni Alex előtt, szóval minden tudásomat bevetettem. Piros pont nekem azért, mert nem dadogtam (csak néha), mert sikerült nem elájulnom a közelségétől és azért, mert nem borultam a nyakába, hogy beszívhassam baromira jó illatát.
- Na kész! Ha valami nem jó, akkor bocsi. - mondtam és örültem, hogy nem remegett meg a hangom.
- Ugyan! Te legalább konyítasz valamit hozzá, de én kuka vagyok nyelvtanból. -nézett mélyen a szemembe. - Köszönöm! Majd meghálálom valamikor.
- Á, semmiség! - feleltem vérpiros arccal. Szerencsémre nem látta, mert elkezdett pakolni. Én is felálltam és szomorúan néztem, ahogy a cuccát belöki a táskájába. Olyan szuper érzés volt ott mellette ülni és tanulni. Na nem a nyelvtannak örültem, hanem, hogy én segíthettem NEKI! Huh! Mikor kész lett a pakolással rám nézett. Pontosabban a kezemre mutatott. - Azt nem iszod meg?
Úristen! Teljesen megfeledkeztem a teáról! - Emy! - csaptam a homlokomra. Alex kérdőn nézett, mire én elkezdtem magyarázni, hogy ez a tea a barátnőmé, de annyira siettem magyarázás közben a lépcsőn, hogy a tea kilottyant a kőre. Még szerencse, hogy nem látta senki, mert igencsak nagy hűhó lett volna belőle! Mikor felrohantunk a lépcsőn és be az osztályba, örömmel láttam, hogy Emy ott röhög valamin a többiekkel a tanári asztalnál. Úgy látszik, már semmi baja! Tudtam én, hogy kiheveri ezt az egész "elmegy az edzőm, jaj, de utálom a világot, mert úgy szerettem" dolgot. Oda mentem hozzá, és átnyújtottam a poharat. - Tessék! Bocsi, hogy ennyit kellett várnod!
-Köszi! Már azt hittem elraboltak vagy megszöktél, ugyebár.... - és itt Alexre nézett, aki a hátam mögött állt, majd mosolyogva rám kacsintott.
- Mi az? - kérdeztem piros arccal. Emy nem válaszolt csak hümmögött egyet és beleivott a teájába.
Tesi. Utálom a tesit. Kifulladásig kell futni az iskolaköröket, majd mindig valamilyen béna játékot játszunk. Kosarazunk, kiütőzünk, focizunk vagy valami más ostobaságot csinálunk. Miss Trust egy 30-as éveit taposó nő, aki a rövid barna, szőke melírozott haját kifelé szárítja, és teljesen olyan a fazonja, mint Meg Ryan-nak a Francia csók című filmben. Kicsit hasonlít is rá, szerintem. Divatos melegítő ruhákba jár, és nagyon jó a humora. Mindenki kedveli, mert tényleg nagyon jó fej, de ha tesiről van szó, akkor nem kímél minket. Libasorban kell futni, nem lehet előzni, sem megállni, esetleg sétálni. És még kijátszani sem lehet, mert ő is fut velünk! Ráadásul a végén! Néhányszor előre fut a fiúkhoz, mert mindig ők vezetik a sort, hogy rendet teremtsen köztük és ne beszélgessenek ( ilyenkor mi, csajok, néhányszor megállunk, de volt már akit rajtakapott, hogy sétált és 20 (!) fekvőtámaszt kellett lenyomnia, 100 guggolást, ha pedig elrontotta valamelyiket, elölről kellett kezdenie! Persze, nem vehetett részt a játékban, de szerintem ez volt a legkisebb problémája. Így hát marad a jól bevált "kikötődött a cipőfűzőm-trükk". Ez legalább tuti biztos módszer a pihenőre, és nem szólhat bele Miss Trust "kisasszony", hisz történhetnek ilyen "balesetek". :)
Mit kell csinálnunk, mielőtt tesizünk? Átöltöznünk. És mi egyenlő ezzel? Hát persze, hogy a véget nem érő csacsogások és csajos témák kibeszélése, amiket ugyebár a fiúk jelenlétében nem tudunk megtenni. Mikor átvonultunk a lány öltözőbe, rögtön egy szaftossal indított Karen ( rühellem azt a csajt! De tényleg! Olyan irritáló! Olyan kis beképzelt libát kell elképzelni, aki elvan kényeztetve, ostoba, kárörvendő és tipikusan az a csaj, aki szépnek szép, de üresfejű barbie-baba. Mint egy amcsi filmben, a főgonosz lány. Nos ő az. Csak annyi eltéréssel, hogy nem buta, eléggé agyafúrt, és tud kedves lenni....a maga módján. De akkor is utálom azt a mindig tökéletes derékig érő haját, a sminkjét, azt a ragacsos szájfényét, és a trendhez megfelelő öltözködését!).
-Mond Alicia, te az állatkertbe készülsz? Vagy onnan jössz? Esetleg kiraboltál egy turkálót? Nagyon gáz az a zebracsíkos naci! - mondja kényesen, miközben leveszi fehér boleróját, és elkezd kibújni a rózsaszín miniruhájából. Egyáltalán nem nézek ki bénán! Fekete bakancs van a lábamon és zebracsíkos csőnaci. Ehhez felvettem egy fehér pólót, és rá egy piros dzseki, aminek a dereka direkt rövid. Nekem tetszik ez az összeállítás, és kész!
- Kösz a bókot, Karen! Ne légy kíváncsi a véleményemre, mert nem lenne túl kedves a számodra! - szúrtam oda és már át is vettem a tornapólóm.
- Ó, de félek! Figyelj, ha segíthetek valamiben, nyugodtan szólj! Majd adok divattippeket! - mosolygott álszenten. Hogy én, hogy utálom ezt a varangyot!
- Te akarsz adni tanácsokat? Ugyan! Ne röhögtess! Nézz magadra! Hova készülsz?! Bálba? Mert akkor szólok ez egy iskola! Bár nem értem mit keresel itt! - állt a védelmemre Emy. Hálásan pislogtam rá, míg ő a nadrágját vette föl. Karen pár másodpercig csak pislogott, aztán felnevetett. Ami valahogy úgy hangzott: ha-ha.
- Te meg a másik! Nem is tudom mit foglalkozom veletek! De már feltalálták a szempilla spirált! Csak szólok! - mosolygott gúnyosan. Már épp válaszolnék, mikor Shana szólt közbe: - Ugyan lányok! Ne veszekedjetek! Van valami más téma is! Mint például az új fiú!
És itt elkezdték ecsetelni, hogy Alex milyen menő, milyen helyes, milyen szép a mosolya és, hogy milyen jó ízlése van. Nem mondtak újat; ezt mind tudtam róla.
- És te, Alicia? Mit gondolsz róla? - kérdezett Jessica. - Idáig nem is szólaltál meg. Neked talán nem tetszik?
- Mi? Nem, dehogy! Izé....vagyis.... - na ha eddig nem bambultam üveges szemekkel a tornacipőmet, mintha olyan érdekes lenne, hogy hogy kötöm be, akkor most már bambulom - Bocs, lányok, csak tesi előtti parám van. Tudjátok... - legyintettem a levegőbe. Ez mondjuk igaz is volt. Minden testnevelés óra előtt félek.
- Emy? - nézett Emyre Natasa.
- Nekem nem az esetem. Amúgy is, szerelmi bánatom van! - rántotta meg lazán a vállát barátnőm. Na, erre a kijelentésre mindenki egyszerre sikított fel és mindenki tudni akarta milyen pasas törte össze Emy szívét. Így elterelődött a téma Emy felé, és én nyugodtan lélegeztem fel, hogy nem kell hallanom Alex istenítését. Rajongom én magamtól is.
- Hé, Alicia! - suttog felém Natasa. Kíváncsian fordítom oda a fejem. - Szerinted is nagyobb lett Karennek a segge? - Libukánk felé nézek, és meg kell állapítanom: nagyobb lett a feneke! Na, ezzen már tényleg nevetnem kell! - Jobb lenne, ha nem zabálna fel esténként 1 kiló nutellát! - súgtam Nati fülébe. Majd felcopfoztam a hajam.
Hát, nem tudom mi lelte tanárnőnket, de most aztán tényleg dögösen öltözött fel! Világos, koptatott farmer, fekete passzos póló és rajta egy lila pulóver. Na, ezért vagyunk mi úgy oda Miss Trust-ért! Mert, mindig nagyon csinos! Meg jó fej! Persze, ha nem tesi óránk van vele... Amikor be ment előttünk a tesi terem ajtaján, a fiúk egymás után nézték meg jó alaposan a seggét, és pacsiztak egymással. Nem vitás, hormontúltengésben szenvednek. Amíg ilyen látványosan csorgatták a nyálukat, addig mi lányok, előre kipihentük magunkat.
- Rendben skacok! Kifelé az utcára! 6 sulikör! Gyerünk, rajta, futás! - sípolt abba a **** sípjába! Előre rosszat sejtettem. Hogy miért? Azért, mert:
1. Nem öltözött futáshoz illő öltözékbe, vagyis nem óhajt velünk futni. Bár ez jó is, hisz így gyalogolhatunk, amikor nem látja.
2. Hogyhogy csak 6 kör? Na jó, az iskolánk nem egy garázs nagyságú, hanem sokkal nagyobb ( tesin mindig idegesítően nagyobb), de minimum 14 kört szokott elrendelni őfelsége. Bár ez a 6 kör, jó, mert legalább hamarabb végzünk.
3. Hogyhogy ilyen hamar leakarja tudni a bemelegítést, hogy beállít 2 gyereket, hogy futás után mutassák be a feladatokat? Na, ez is hamar meglesz, de sebaj!
4. Rosszat sejtek! És valami bűzlik! De most nem a torna zoknim az, szóval erős a gyanúm, hogy felmérést fogunk végre hajtani..... Jaj!
2014. augusztus 2., szombat
Köszönöm szépen kupyka00!!
Szabályok:
Rakd ki kitől van!
Írj magadról 10 dolgot!
Válaszolj 10 kérdésre!
Tegyél fel 10 kérdést!
Küld el 10 embernek!
Tíz dolog rólam:
1. Szeretek olvasni.
2. Szeretem a kpop-ot és a koreai doramakat.
3. Van egy kutyám.
4. 9-es leszek ősszel ;)
5. Nem szeretem az angolt.4. 9-es leszek ősszel ;)
6. A volt osztályommal együtt írtunk egy sztorit, bár nem lett kész :p
7. Nem szeretek egyedül elmenni otthonról.
8. Gyorsan barátkozós típus vagyok, de aki nem szimpi, azzal még szóba se állok! ;)
9. Szeretek táncolni-egyedül, a házban, amikor senki sincs otthon. ;)
10. Ami érdekel, arról órákig tudnék mesélni, de ettől függetlenül borzalmasan lusta vagyok :D
10 válasz:
1. Miért kezdted el írni a blogod?- Volt egy ötletem, hát arra gondoltam, miért ne oszthatnám meg a világgal? :p
2. Van háziállatod?- Igen, van.
3. Mi adta az ötletet a bloghoz? - MICHEL TELÓ - BARÁ BERÊ című dala.
4. Hogyan tekintesz a követőidre? - Hú, hát hálával.
5. Meddig tervezed írni a blogot? - Na, ez egy jó kérdés. Addig, amíg a sztori el nem ér a végéig ;)
6. Mit tanácsolsz a kezdő blogíróknak? - Igazából nem tudok semmit se tanácsolni, mert én is nemrég kezdtem. Talán azt, hogy kitartást! ;)
7. Mit csinálsz szabadidődben? - Zenét hallgatok max. hangerőn. Olvasok és sorozatokat nézek. Na jó, szoktam chatelni :D
8. Mi a kedvenc bandád? - Teen Top, Block-B, B.A.P., Bigflo.....sok van :D
9.Mi a kedvenc színed? - Nincs, de talán a zöld...vagy a pink...
10. Rokonaid/ barátaid/ismerőseid olvassák a blogod? - Leginkább barátok, de családtagok is tudják, hogy van egy blogom.
10 kérdés:
1. Miért kezdted el írni a blogod?
2. Jellemezd pár szóban a blogod!
3. Film vagy anime?
4. Példaképed?
5. Kitől/kiktől kapod a legnagyobb támogatást?
6. Hiszel az "idegenekben"?
7. Mi adta az ötletet a bloghoz?
8. Profinak tartod magad?
9. Hány blogban vagy szerkesztő?
10. Profinak tartod magad?
Akiknek küldöm:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)