-Mi a baj? - kérdeztem másnap Emytől.
Nagyon rosszul festett. Haja kócos volt, a szeme alatt akkora karikák
éktelenkedtek, hogy a nagymamám is megirigyelhette volna.
- Hajj! - sóhajtott. Az iskolába menet elmesélte, hogy az edző, akit olyan
cukinak talált, felmondott, mert a barátnőjével elköltöznek a városból. A srác
utoljára meghívta Emyt egy süteményre és ott mondta el ezt a rossz hírt neki.
Szegény lánynak végig kellett hallgatnia, hogy egy nagyobb városba költöznek,
ott kapott egy jobb állásajánlatot és megszeretné kérni a barátnőjének a kezét.
Hiába mondtam Emynek, hogy emiatt ne sírjon, hisz ebből a barátságból több
úgysem lehetett volna.
- Tudom - a hangja itt elcsuklott - Csak olyan kedvesen viselkedett! Minden
edzés után meghívott valamire. Mindig jókat beszélgettünk. Most meg megakarja
kérni annak a csajnak a kezét!
- Ezen kár keseregni! Legyenek boldogok! Örülj nekik! Egy 30 körüli férfi
nem illik hozzád!
- Úgy fog hiányozni!
- Majd felhívod vagy mit tudom én, de a lényeg az, hogy ez az élet rendje.
Ha valaki fontos nekünk, attól nehéz szívvel válunk el. Jóban voltál vele,
persze, hogy hiányozni fog! De ha azt hiszed, hogy szerelmes voltál belé akkor
tévedsz! Hidd el, ez csak sima szimpátia! És mivel ismerlek, tudom túl fogsz
ezen lépni! Lesz majd egy korodbeli helyes srác, akire felfigyelsz és ő érte
tennél meg bármit! Kár keseregned! Mond, hol van az az Emy Stick, aki mindig
mosolyog? Hm? Na, szedd össze magad, eléggé....
- Te aztán tudod, hogy dobd fel az embert! - vágott a szavamba Emy. - Nem
vagy túl jó ebben a lelkizés témában. még gyakorolnod kell! - mosolygott
bágyadtan.
- Nem voltam még ilyen helyzetben, hogy valami "főnökkel" legyek
jóban, de annyira jóban, hogy azt higgyem, hogy majd elvesz feleségül - és itt
barátnőmre kacsintottam - de amit mondtam, azt úgy is gondolom. Ez csak,
amolyan fellángolás.
- Hű, de bölcs lettél hirtelen!
- Ne kötekedj, ép lelket próbálok önteni beléd! - erre a kijelentésre Emy
felnevetett és átölelt.
- Úgy örülök, hogy rád mindig számíthatok!
Az iskolában, mikor besétáltunk osztálytermünk ajtaján Scott rögtön
kiszúrta Emy nem túl előnyös külsejét és ráharapott a témára.
- Hú Emy, ennyire gáz lennél smink nélkül? - mosolygott szemtelenül.
- Bunkó! - förmedtem rá, mire Scott meglepődött.
- Most miért? Szörnyen fest!
- Tudod te, hogy milyen tapló vagy?! Tartsd meg magadnak a másokról alkotott
véleményedet! - ripakodtam rá.
- Nyugi kislány! Vegyél mély levegőt és fújd ki! Utána írd le egy papírra a
panaszaidat, másold be a gépbe és küld el az e-mail címemre. És ha ráérek
elolvasom. Várd ki a sorod, majd akkor foglalkozok veled! Ha nem tudnád az
elérhetőségemet, leírhatom. Csak neked, csak most! - küldött felém egy 100
wattos mosolyt, és én olyan nagy késztetést éreztem, hogy beverjem azt a
hibátlan fogsorát! Már épp vágtam volna vissza egy frappáns szöveggel, mikor
Emy rám nézett azokkal a sötétbarna szemeivel: - Tényleg ennyire bénán
nézek ki?
- Dehogy!
- Ja! - felelte velem egy időben Scott. Bosszúsan néztem rá. Majd úgy
döntöttem nem veszek róla tudomást és Emy felé fordultam. - Figyelj, hozok
neked egy teát, oké?
- Ühüm. - bólogatott bágyadtan. Majd a padra dobta a táskáját és elkezdett
kipakolni. Én pedig leszaladtam a büfébe és vettem barátnőmnek egy citromos
teát. Most nem figyelmeztettem a pasast, mert valami automatából öntötte a
citromot - nem fogom megérteni a gondolkodását, az biztos! Miért nem lehet
normálisan teát készíteni?! Míg így sétáltam a folyosón beleittam az innivalóba...
Na jó, tudom, hogy ez nem volt szép dolog, de éppen csak megkóstoltam! És
Emyért tettem! Tényleg! Nehogy újból kiköpje, mert most nem bodza, hanem málnás
ízű az a tea! Ez megbocsátható bűn! Megállapíthatom, hogy ez a tea,
tényleg
citromos, és iható! Épp befordultam a sarkon, hogy felmenjek az emeltre, amikor
megláttam Alexet a lépcsőnél ülve. Valamit szorgosan írogatott, miközben
körülötte szétszórtan hevertek a tankönyvek. Annyira filmbe illő volt a
jelenet, hogy én ott állok,
Ő pedig a lépcső kb. 7. fokánál ül és
gondolkozik. Izé....valamin tényleg törhette a fejét, mert a tollának a végét
rágcsálta és eléggé gondterhelt fejet vágott. Észre vehette, hogy nézem, mert
felemelte a fejét és mosolyogva köszönt. Én is visszaköszöntem, miután visszanyertem
a lélekjelenlétemet. Felmentem hozzá a lépcsőn és egy hirtelen ötlettől
vezérelve leültem mellé.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Nyelvtan házit. - felelte rám se nézve.
- Micsoda? Kiderül, hogy az új fiú nem is jó fiú? - vigyorogtam. Erre ő is
elmosolyodott. Meg kell állapítanom, hogy ha mosolyog, akkor olyan cuki. De
komolyan! A szeme környékén megjelenik egy plusz nevetőránc, amikor a szája
széles mosolyra húzódik, és látszódnak azok a gödröcskék! Úgy döntöttem, hogy
mielőtt elolvadok és lefolyok a lépcsőről, másra terelem a témát. Vagyis
megszakítom a kínos csendet.
- Mit nem értesz? Hátha tudok segíteni.
- Ezt. - mutatott egy feladatra. Nem vagyok valami zseni nyelvtanból, de
simán tudok írni egy 4-es dogát. Ha értem az anyagot! Plusz nem akartam leégni
Alex előtt, szóval minden tudásomat bevetettem. Piros pont nekem azért, mert
nem dadogtam (csak néha), mert sikerült nem elájulnom a közelségétől és azért,
mert nem borultam a nyakába, hogy beszívhassam baromira jó illatát.
- Na kész! Ha valami nem jó, akkor bocsi. - mondtam és örültem, hogy nem
remegett meg a hangom.
- Ugyan! Te legalább konyítasz valamit hozzá, de én kuka vagyok nyelvtanból.
-nézett mélyen a szemembe. - Köszönöm! Majd meghálálom valamikor.
- Á, semmiség! - feleltem vérpiros arccal. Szerencsémre nem látta, mert
elkezdett pakolni. Én is felálltam és szomorúan néztem, ahogy a cuccát belöki a
táskájába. Olyan szuper érzés volt ott mellette ülni és tanulni. Na nem a
nyelvtannak örültem, hanem, hogy
én segíthettem NEKI! Huh! Mikor kész lett
a pakolással rám nézett. Pontosabban a kezemre mutatott. - Azt nem iszod meg?
Úristen! Teljesen megfeledkeztem a teáról! - Emy! - csaptam a homlokomra.
Alex kérdőn nézett, mire én elkezdtem magyarázni, hogy ez a tea a barátnőmé, de
annyira siettem magyarázás közben a lépcsőn, hogy a tea kilottyant a kőre. Még szerencse, hogy
nem látta senki, mert igencsak nagy hűhó lett volna belőle! Mikor felrohantunk
a lépcsőn és be az osztályba, örömmel láttam, hogy Emy ott röhög valamin a
többiekkel a tanári asztalnál. Úgy látszik, már semmi baja! Tudtam én, hogy
kiheveri ezt az egész "elmegy az edzőm, jaj, de utálom a világot, mert úgy
szerettem" dolgot. Oda mentem hozzá, és átnyújtottam a poharat. - Tessék! Bocsi, hogy ennyit kellett várnod!
-Köszi! Már azt hittem elraboltak vagy megszöktél, ugyebár.... - és itt Alexre nézett, aki a hátam mögött állt, majd mosolyogva rám kacsintott.
- Mi az? - kérdeztem piros arccal. Emy nem válaszolt csak hümmögött egyet és beleivott a teájába.
Tesi. Utálom a tesit. Kifulladásig kell futni az iskolaköröket, majd mindig valamilyen béna játékot játszunk. Kosarazunk, kiütőzünk, focizunk vagy valami más ostobaságot csinálunk. Miss Trust egy 30-as éveit taposó nő, aki a rövid barna, szőke melírozott haját kifelé szárítja, és teljesen olyan a fazonja, mint Meg Ryan-nak a Francia csók című filmben. Kicsit hasonlít is rá, szerintem. Divatos melegítő ruhákba jár, és nagyon jó a humora. Mindenki kedveli, mert tényleg nagyon jó fej, de ha tesiről van szó, akkor nem kímél minket. Libasorban kell futni, nem lehet előzni, sem megállni, esetleg sétálni. És még kijátszani sem lehet, mert ő is fut velünk! Ráadásul a végén! Néhányszor előre fut a fiúkhoz, mert mindig ők vezetik a sort, hogy rendet teremtsen köztük és ne beszélgessenek ( ilyenkor mi, csajok, néhányszor megállunk, de volt már akit rajtakapott, hogy sétált és 20 (!) fekvőtámaszt kellett lenyomnia, 100 guggolást, ha pedig elrontotta valamelyiket, elölről kellett kezdenie! Persze, nem vehetett részt a játékban, de szerintem ez volt a legkisebb problémája. Így hát marad a jól bevált "kikötődött a cipőfűzőm-trükk". Ez legalább tuti biztos módszer a pihenőre, és nem szólhat bele Miss Trust "kisasszony", hisz történhetnek ilyen "balesetek". :)
Mit kell csinálnunk, mielőtt tesizünk? Átöltöznünk. És mi egyenlő ezzel? Hát persze, hogy a véget nem érő csacsogások és csajos témák kibeszélése, amiket ugyebár a fiúk jelenlétében nem tudunk megtenni. Mikor átvonultunk a lány öltözőbe, rögtön egy szaftossal indított Karen ( rühellem azt a csajt! De tényleg! Olyan irritáló! Olyan kis beképzelt libát kell elképzelni, aki elvan kényeztetve, ostoba, kárörvendő és tipikusan az a csaj, aki szépnek szép, de üresfejű barbie-baba. Mint egy amcsi filmben, a főgonosz lány. Nos ő az. Csak annyi eltéréssel, hogy nem buta, eléggé agyafúrt, és tud kedves lenni....a maga módján. De akkor is utálom azt a mindig tökéletes derékig érő haját, a sminkjét, azt a ragacsos szájfényét, és a trendhez megfelelő öltözködését!).
-Mond Alicia, te az állatkertbe készülsz? Vagy onnan jössz? Esetleg kiraboltál egy turkálót? Nagyon gáz az a zebracsíkos naci! - mondja kényesen, miközben leveszi fehér boleróját, és elkezd kibújni a rózsaszín miniruhájából. Egyáltalán nem nézek ki bénán! Fekete bakancs van a lábamon és zebracsíkos csőnaci. Ehhez felvettem egy fehér pólót, és rá egy piros dzseki, aminek a dereka direkt rövid. Nekem tetszik ez az összeállítás, és kész!
- Kösz a bókot, Karen! Ne légy kíváncsi a véleményemre, mert nem lenne túl kedves a számodra! - szúrtam oda és már át is vettem a tornapólóm.
- Ó, de félek! Figyelj, ha segíthetek valamiben, nyugodtan szólj! Majd adok divattippeket! - mosolygott álszenten. Hogy én, hogy utálom ezt a varangyot!
- Te akarsz adni tanácsokat? Ugyan! Ne röhögtess! Nézz magadra! Hova készülsz?! Bálba? Mert akkor szólok ez egy iskola! Bár nem értem mit keresel itt! - állt a védelmemre Emy. Hálásan pislogtam rá, míg ő a nadrágját vette föl. Karen pár másodpercig csak pislogott, aztán felnevetett. Ami valahogy úgy hangzott: ha-ha.
- Te meg a másik! Nem is tudom mit foglalkozom veletek! De már feltalálták a szempilla spirált! Csak szólok! - mosolygott gúnyosan. Már épp válaszolnék, mikor Shana szólt közbe: - Ugyan lányok! Ne veszekedjetek! Van valami más téma is! Mint például az új fiú!
És itt elkezdték ecsetelni, hogy Alex milyen menő, milyen helyes, milyen szép a mosolya és, hogy milyen jó ízlése van. Nem mondtak újat; ezt mind tudtam róla.
- És te, Alicia? Mit gondolsz róla? - kérdezett Jessica. - Idáig nem is szólaltál meg. Neked talán nem tetszik?
- Mi? Nem, dehogy! Izé....vagyis.... - na ha eddig nem bambultam üveges szemekkel a tornacipőmet, mintha olyan érdekes lenne, hogy hogy kötöm be, akkor most már bambulom - Bocs, lányok, csak tesi előtti parám van. Tudjátok... - legyintettem a levegőbe. Ez mondjuk igaz is volt. Minden testnevelés óra előtt félek.
- Emy? - nézett Emyre Natasa.
- Nekem nem az esetem. Amúgy is, szerelmi bánatom van! - rántotta meg lazán a vállát barátnőm. Na, erre a kijelentésre mindenki egyszerre sikított fel és mindenki tudni akarta milyen pasas törte össze Emy szívét. Így elterelődött a téma Emy felé, és én nyugodtan lélegeztem fel, hogy nem kell hallanom Alex istenítését. Rajongom én magamtól is.
- Hé, Alicia! - suttog felém Natasa. Kíváncsian fordítom oda a fejem. - Szerinted is nagyobb lett Karennek a segge? - Libukánk felé nézek, és meg kell állapítanom: nagyobb lett a feneke! Na, ezzen már tényleg nevetnem kell! - Jobb lenne, ha nem zabálna fel esténként 1 kiló nutellát! - súgtam Nati fülébe. Majd felcopfoztam a hajam.
Hát, nem tudom mi lelte tanárnőnket, de most aztán tényleg dögösen öltözött fel! Világos, koptatott farmer, fekete passzos póló és rajta egy lila pulóver. Na, ezért vagyunk mi úgy oda Miss Trust-ért! Mert, mindig nagyon csinos! Meg jó fej! Persze, ha nem tesi óránk van vele... Amikor be ment előttünk a tesi terem ajtaján, a fiúk egymás után nézték meg jó alaposan a seggét, és pacsiztak egymással. Nem vitás, hormontúltengésben szenvednek. Amíg ilyen látványosan csorgatták a nyálukat, addig mi lányok, előre kipihentük magunkat.
- Rendben skacok! Kifelé az utcára! 6 sulikör! Gyerünk, rajta, futás! - sípolt abba a **** sípjába! Előre rosszat sejtettem. Hogy miért? Azért, mert:
1. Nem öltözött futáshoz illő öltözékbe, vagyis nem óhajt velünk futni. Bár ez jó is, hisz így gyalogolhatunk, amikor nem látja.
2. Hogyhogy csak 6 kör? Na jó, az iskolánk nem egy garázs nagyságú, hanem sokkal nagyobb ( tesin mindig idegesítően nagyobb), de minimum 14 kört szokott elrendelni őfelsége. Bár ez a 6 kör, jó, mert legalább hamarabb végzünk.
3. Hogyhogy ilyen hamar leakarja tudni a bemelegítést, hogy beállít 2 gyereket, hogy futás után mutassák be a feladatokat? Na, ez is hamar meglesz, de sebaj!
4. Rosszat sejtek! És valami bűzlik! De most nem a torna zoknim az, szóval erős a gyanúm, hogy felmérést fogunk végre hajtani..... Jaj!
