3.fejezet

A hétvégém leginkább abból állt, hogy a péntek délután történteken agyaltam. "Jó kis iskola ez. Örülök, hogy a ti osztályotokba kerültem!" Hát még én! "Vicces egy lány vagy Alicia!" Nem értem ezt a mondatot. Nem mondtam el a nevem és mégis tudja! Ez nem a véletlen műve! Ez a sors akarata! A találkozás a folyosón, hogy az én osztályomba került és, hogy pont engem választottak ki arra, hogy körbevezessem Alexet. Vagy inkább Tanaka tanár úr közbenjárása...Véletlen volt, hogy belebotlottam; az én osztályom most már teljes létszámú; és amiért én mutattam be a sulit az pedig az én "hibám"...és, hogy tudja nevem? Párszor elmondták aznap a tanárok...Mielőtt nagyon beleéltem volna magam ebbe borzalmas helyzetbe, leültem tanulni. De hiába volt előttem a matek, kémia és egyéb nemtudommi, nem tudtam koncentrálni. Szemem előtt láttam sötétbarna haját, mely belelógott aranybarna szemébe. Istenem, azok a szemek! Olyan melegséget, magabiztosságot, olyan nyugalmat árasztott az a szempár. Tisztára rabul ejtett! Egek, már vagy két órája görnyedtem a nyelvtan felett és még semmit sem csináltam belőle! "Feladom!" Ledőltem az ágyra és becsuktam a szemem. Vártam, hátha elalszok, de semmi. Csak az ürességet láttam. Majd bevillant Alex bűnbánó, kedvességtől ragyogó arca.
-Kicsim, itt van Emy!-kiáltotta anyu. "Végre, a megmentőm!"-gondoltam. Mikor Emy belépett az ajtón, egy pillanatra elgondolkozott. Szerintem az járt az eszében, hogy jó helyen van-e. A párna a fejem, a takaró a hátamon, mint valami palást. Én is megijedtem volna magamtól.
-Ööö...neked meg mi bajod?-kérdezte furcsa grimasszal.
-Nekem? Semmi. Ragyogó napunk van, minden szép és jó.-mondtam nem túl meggyőzően.
-Alicia, 40°C van kint! Ne mond, hogy nincs meleged!-Na azért ez túlzás. Emy levette rólam a takarót és a párnát. -Na mesélj, milyen volt a randi?-kérdezte cinikus mosollyal az arcán.
-Ez nem volt randi!!-vérig sértett ezzel a mondattal.
-Mindegy minek hívjuk! Szóval, mi volt?-a szeme csupa kíváncsisággal lett tele. Töviről-hegyire elregéltem a sztorit.
-Hát ez csuda jó! Annyira a te eseted! Olyan helyes!  Kár, hogy nekem már van pasim! Pedig ő is olyan aranyos, meg...
Egész délután ezt hallgattam. Na igen. Emy meg a pasizás. Egy és ugyanaz a dolog. De, hogy ki lehet az új fiúja? Fogalmam sincs. Talán az edző?!

Hétfő reggel alig bírtam magammal. Nem jellemző rám, de azonnal az iskolában szerettem volna lenni. Emy a kapunkban várakozott, mint mindig. Szinte felborítottam, olyan sebességgel jöttem ki a bejáraton.
-Hé! Mi ez a nindzsa fogadtatás?-zsörtölődött barátnőm. Válaszra sem méltattam, megfogtam a kezét és szaladni kezdtem a buszmegállóba.
Mikor a sulihoz értünk, megálltam a bejárat előtt.
-Mi az?-nézett vissza Emy.
-Hogy nézek ki?-kérdeztem félénken. Legjobb barátnőm arcáról rögtön leolvastam, hogy érti minek kérdeztem. Erre el is pirultam. Emy furcsán, de nagyon lassan végig nézett rajtam. Fehér deszkás cipőt viseltem világoskék csőfarmerral. Fehér póló volt rajtam, amin nagy rózsaszín betűkkel GIRL felirat állt. Kiegészítőnek felvettem a világoszöld-és egyben kedvenc-könyökig érő dzseki-féleségemet. Imádom ezt a ruhadarabot! Sosem gondolom be, és mivel vékony, tényleg csak kiegészítőnek használom. Persze, rajtam volt az órám és egy bőrkarkötő. Ezt még Emytől kaptam a szülinapomra. Nagyon szép! Vékony, fehér félholdakkal díszített bőrkarkötő. Hosszú, barna hajamat-nem világos, nem sötét, simán csak barna-kiengedve viseltem, melyet a hűvös reggeli szél összeborzolt. Széldzsekimet pedig a karomra akasztottam. Bárki bármit mond, én imádom a jó időt!
-Ööö...ez már kezd kínos lenni.-mondtam bátortalanul, mivel úgy éreztem Emy vagy 1 órája nézegett összeszűkített szemekkel. Végül megszólalt.
-Azt akarod hallani, hogy dögösen sportos, de visszafogottan menő a felszerelésed, mint mindig? Csajszi, dögös vagy! Tuti, hogy ezt Ő is így gondolja!-kacsintott. Pipacsvörös lettem, de jól estek a szavai.
-Utó-véleményt nem kértem!-belé karoltam és lehúztam baseball sapkáját a szemébe.
-Ne, a séróm!-nyafogott tettetett sértődéssel. Ezután felmentünk a lépcsőn. Nem nagyon tudtam koncentrálni a többiekre, mert azon gondolkoztam, hogy mihez kezdek ha találkozok vele. Miket beszélek?! "Megmondom mi lesz! Ő is csak egy osztálytárs, köszönsz neki és megy az élet tovább!" Igen, ezt fogom tenni! Amíg ilyen elszántan lépegettem a termünk felé, majdnem neki mentem egy pont akkor nyitódó ajtónak. Na, jól kezdődik a reggel...

2.fejezet

-Láttad a tolltartóját? Nagyon menő!
-A táskáján van egy kitűző valamilyen bandáról. Nem tudom, hogy mi a nevük, de mostantól az a kedvenc zenekarom!
-Gyönyörű a neve!
És ez csak néhány "kedves" szó Alexről. Amióta bemutatta az ofő, és leültette elém, Ken mellé (aki az osztály viccmestere), azóta minden szünetben ő, pontosabban Ő a téma.
Kinéztem a folyosó ablakán, abba az irányba, ahol osztályunk fiútagjai szoktak bandázni. És ott volt Ő is. Hangosan nevetett valamin a többiekkel, közben meg egy csomó lány figyelte őt. Milyen hamar befogadták a csapatukba! Már most is olyan menő, pedig csak 4 tanítási órán vett részt. Tuti nem emlékszik rám!

-Rendben van gyerekek, azt szeretném megkérdezni, hogy ki vállalkozik arra, hogy tanítás után körbevezeti Alexszet az iskolában.-tette fel a nagy kérdést osztályfőnökünk. Na, erre a kijelentésre az összes lány feltette a kezét. Jó, lehet, hogy állati helyes, de nekem akkor sincs kedvem itt tölteni a délutánomat. Szép csendben rajzolgattam a leghátsó padban, arra számítva, hogy mivel nem jelentkezek nem szólít fel. Hányszor  fogom elkövetni mindig ugyanazt a hibát? Mr.Tanaka utálja ha nem figyelünk rá, és mással foglalkozunk, ilyenkor kifordul a jókedvű, segítőkész, udvarias és barátságos énjéből és átvált magánzós, komor és durva stílusba. Mint például most...
-Miss Night, ha ennyire jól elvan, miért nem vezeti körbe Mr.Stone-t?
-De..-kezdtem a tiltakozást; reménytelen volt.
-Rosszul fogalmaztam. Ne csináljon semmi programot délutánra!-emelte fel a hangját "azt csinálod amit én mondok" stílusban.
-Rendben-adtam meg magam. Ez nem igazság!
Óra végén szinte mindenki azonnal elhúzta a csíkot-persze, kifelemenet kaptam pár "hogy mered-ő az enyém" nézést. Hékás, én nem akartam, menj és szólj a tanárnak....ja, hogy ő már nincs is bent! Utállak világ! Nem elég, hogy időközben kisütött a nap, ráadásul péntek van, neeeem, nekem itt kell maradnom egy sráccal-aki full helyes, de ez már mellékes. Minden szép és jó...de nem nekem!
-Nem értem, miért engem választott ki, amikor mindenki más maradt volna délután!-zsörtölődtem.
-Fogd fel úgy, hogy ez egy ismerkedős talizás lesz. Mesélsz magadról, ő is, összemelegedtek...-vigyorgott Emy.
-Akkor miért nem te maradsz?-vágtam vissza.
-Mert nekem van pasim!-nézett rám úgy, mintha egyenesen a Marsról jöttem volna.
-Persze-persze! Akkor menj, és érezd jól magad, és ne is gondolj rám mialatt én itt szenvedek! Menj, nehogy lekésd a randid!-válaszoltam gorombán. Emy átölelt és elsietett; a folyosó végén visszafordult és megeresztett egy pimasz vigyort-Vedd elő a legszebb mosolyodat, és hódítsd meg, szivi!
Mire utána szólnék már késő, kint is van az iskolából. Mit is mondott?! Van pasija, hogy lehet...
Leguggoltam a fal tövébe és elkezdtem nyomkodni a telefonomat. Pár perc múlva egy árny állt meg előttem. Felnéztem és Alexszel találtam szembe magam-akire rásütött a délutáni napfény, megvilágítva kedves, hibátlan arcát és fényt vetve sötétbarna hajára, ami most feketének látszik...Mindjárt elolvadok, olyan menőn néz ki...hé, ébredj kislány, őrá most haragudnod kell, hisz elrontotta a pénteki szabadidődet...
-Akkor mehetünk?-kérdezte mosolyogva.
-Nem tudom, mit kéne megmutatnom a suliból, hisz biztos körbejártátok már a fiúkkal!-hunyorogtam. Ő erre mégjobban elmosolyodott. Atyaég, ha továbbra is így nézel pá-pá "haragszomrád" énem!
-Látom nincs sok kedved az egészhez.
-Ez egy átlagos iskola. Mit kéne mutatnom?
-Nem tudom, te régebb óta jársz ide. De mialatt megmutatod az egész iskolát, addig mesélhetsz a tanárokról-kacsint. Ez most komoly?-Én ráérek.
-Jó, rendben. Minél hamarabb végzünk ezzel a béna feladattal, annál jobb!-felálltam és elindultunk.
Igazából egész jól szórakoztunk: elregéltem, hogy Mr. Tanaka óráin mindig tegyen úgy, mint egy, mintadiák, különben nem jár valami jól. Miss Trust elég laza tanár, ő az egyik kedvencünk; Mrs. Hama elég piperkőc tanító, dolgozat írásnál mindig tegyen el mindent a padról, különben lesöpri-de szószerint- és felejtse el a puskázást, különben mehet fel az igazgatóiba, igazolatlannal, beírással és legalább két egyessel. De a legtöbb tanárnál lehet puskázni, de nagyon ügyesen, mert nem mindegyik hagyja, hogy a tolltartóból lessük ki a válaszokat. A legjobban bevált módszer a "táskába rejtett könyv", de szeretjük felemelni a lapot, hogy a mögöttünk ülő leolvassa a válaszokat; elterelni a tanár figyelmét. Magnetic tanár úr kiszokott menni az órákról "inni", így mi nyugodt szívvel írjuk be a helyes válaszokat. Magnetic úr felesége is mindig hagyja, hogy segítségünkre legyen a tankönyv; vagy burkolt célzást tesz a helyes megoldásra vagy csak egyszerűen oda sem néz mit csinálunk. Őket is imádjuk :)
Bementünk minden terembe, ott megnéztünk mindent. A folyosón a díszeket, a szertárt, a padlást-kinyitottam az ajtót, de én Alex könyörgései ellenére sem voltam hajlandó bemenni-abba a sötét, büdös helyre én be nem teszem a lábam!
Meglátogattuk a tesi termet, ahol muszáj volt kipróbálni a labdákat. Megmutattam  neki a "titkos helyeket", ahol a fiúk elbújnak és óra végéig nem kerülnek elő, azzal az ürüggyel, hogy kimennek a WC-re. Itt szoktak bagózni, telefonozni és bunyózni. Közben meg szétröhögtük magunkat, mert Alex felborította a kukát (nem látta és neki ment), én felakadtam a lépcsőn( a táskám beakadt a korlátba). Még mindig szakadtam a röhögéstől, amikor leültünk egy padra az udvaron. Milyen jó fej ez a srác! Mikor lenyugodtam, ránéztem. Mikor észrevette, hogy nézem, ő is felém fordult. Gyorsan elfordítottam a fejem és másra tereltem a szót.
-Eddig hol tanultál?-kérdeztem.
-Egy másik iskolában-nevetett.
-Jó, értem. És hogy tetszik a sulink?-tényleg érdekelt, hogy mit gondol. Azt mondta, hogy eddig mindenki kedves volt vele, de mivel csak egy napot volt itt, nem sok mindent tud mondani. Szóval nem para az iskolánk. Eddig :) Elég sokáig beszélgettünk a padon ülve. Megtudtam, hogy van egy bátyja, Casimir. Azt mondta, hogy nincsenek valami jóba. Casimir mindig azon töri a fejét, hogy árthat az öccsének. Hát, nem nagyon kedvelem így első hallásra ezt a gyereket...Azt is mondta Alex, hogy régebben focizott, de már abbahagyta. Én is meséltem magamról. Elmondtam, hogy Emy-a legjobb barátnőm-mindig csalna a sport központba. De én nem vagyok valami sportos alkat, így csak 2-szer örvendeztettem meg az edzőtermet a látogatásommal-és szerintem mindketten jobban járunk, ha nem teszem be többet oda a lábam.
-Akkor pörgős életed van!-mondta Alex.
-Te hányszor váltottál iskolát?-kérdeztem hirtelen.
-Ez az első alkalom, hogy "új diák" vagyok-mosolygott. Úristen, imádom a mosolyát!
-Pedig úgy láttam, hogy elég jól kijössz a többiekkel. És ez jó pont. Persze nem úgy értem, hogy leskelődtem utánad, csak...Hát osztálytársak vagyunk, csak láttam, hogy befogadtak...-dadogtam össze-vissza, miközben csupa piros volt az arcom.
-Vicces egy lány vagy, Alicia!-nevetett Alex.
"Úristen! Tudja a nevem!"

1.fejezet

Esik. Utálom az esőt. Hideg és rossz kedvem van tőle. A mai nap sem volt kivétel. Késésben léptem ki a kapun és ott belebotlottam legjobb barátnőmbe, Emybe.
-Végre, hogy kijössz! Már megszokhattam volna, hogy te mindig elkésel...-köszöntött "kedvesen".
-Jól van, na! Akkor mehetünk?-kérdeztem. Gyorsan felszálltunk a buszra, de végig álnunk kellett, mert nem volt ülőhely. Szuper! Éljen a borongós, nyálkás reggel! Persze hóbortos barátnőmnek be sem ált a szája: locsogott az öccséről(megint elfoglalta a fürdőszobát), a cipőjéről(nem találta, mert anyukája rendet rakott), és egy csomó mindenről, ami engem egyáltalán nem érdekelt.
-...és olyan helyes, megkérdezte, hogy meghívhat-e egy hambira. Persze azonnal igent mondtam.-figyeltem fell erre a félmondatára.
-Várj, várj, várj! Mi van?!-el nem tudtam képzelni, hogy ő megint bepasizott, amikor engem ismét elkerült Ámor nyila.
-Bertoldnak hívják.-mosolygott sokat sejtően.
-Ezt nem  hiszem el!-hitetlenkedtem.
-A sport központban találkoztunk.
-Ő is sportol?-Hát igen. Emy versenyszerűen sportol. Már egy csomó díjat nyert. Minden héten 4 alkalommal megy edzeni a helyi sport központba.
-Igen. Ő az új edző.-felelte.
-Te kikezdtél az edzővel?!-csodálkoztam. Az egy dolog, hogy az edzőteremben talál rá a "szerelem", és az is egy másik dolog, hogy ezáltal egy csomó új arcot ismer meg, és az is egy másik pont, hogy a tesi tanárunk mindig kivételez vele, de ez már sok! Egy 20 év körüli pasassal kikezdeni, ez már...már...tényleg...SOK(K)!!!
-Mi?! Nem! Amúgy is ő hívott meg, plusz barátnője is van! De olyan cuki! Miért ne ábrándozhatnék róla?-gondolkozott.
-Ja! Így már világos.-tényleg nem vagyok jó passzban! Míg így dörmögtem, addig kinyitottuk a szekrényünket(mivel ezidő alatt beértünk a suliba), majd kivettem a tankönyvet biológiára. Becsuktam a szekrény ajtót, majd minden egy film lelassított jelenetébe illett bele. Megfordultam, hogy bemegyek az osztályterembe, de neki ütköztem valamibe, pontosabban valakibe. A könyv kiesett a kezemből, lehajoltam, hogy felvegyem, de más is összeakarta szedni a cuccomat. Épp mondani akartam, hogy "Nem látsz a szemedtől ember?! Most mindenem a földön van miattad!", amikor felnéztem(hogy ezt egyenesen a szemébe mondjam) és elakadt a szavam. Szembe néztem egy fiúval, akinek aranybarna szeme volt, kedves arca és kuszán álló haja. Szinte elképzeltem magunkat a folyosón...
-Sajnálom, remélem nem gyűrődtek nagyon össze a lapjaid!-mondta kedvesen.
-Se-semmi baj!-dadogtam.
-Akkor jó!-mosolygott. Atyám, gyönyörű a mosolya!-Megtudnád mondani, hogy hol van az igazgatói iroda?
-Pe-persze!-bólogattam lefagyva. Aztán eljutott az agyamig a kérdése.-Ööö...menj végig a folyosón, majd fordulj balra! Az a rész az "iroda". Ott van a tanári, gazdasági, igazgatói. Rögtön felismered az ajtót, hisz csak annak van függönye.
-Rendben, köszi!-bólogatott. Elment mellettem, majd visszanézett.-Mégegyszer bocsi! Szia!-majd elment.
-Állati helyes a srác, nem?-mosolygott szemtelenül Emy. Nem válaszoltam, csak bámultam a folyosót. Emy önelégülten nevetett, majd bement az osztályterembe. Tudtam, hogy hallgatásom beleegyezést jelent. De tényleg! Írtó helyes volt! Azt hiszem...azt hiszem, hogy...hogy...
-Ring-ring-ring!-szakította félbe gondolatmenetemet a csengő. Sarkon fordultam és elsiettem a termünk felé.

Nyílt az ajtó és az ofő jött be.
-Elnézést a zavarásért tanár úr!
-Semmi gond.-felelte unottan a tanár bácsi :).
-Nos, gyerekek. Szeretném bemutatni új osztálytársotokat-kezdte, majd behívta az új diákot. "Na, még egy idiótával többen leszünk!"-gondoltam. De ahogy megláttam az új tagot, leesett az állam. Ránéztem Emyre, aki ugyanúgy megdöbbent, mint én.
-Ő itt Alex Stone. Az új tanuló. Bánjatok vele rendesen!-mutatta be.
-Sziasztok!-mosolygott kedvesen a fiú.
"Alex...szóval Alexnek hívják!"