ÚJÍTÁS!!!

Sziasztok! :) Nos, először is kezdeném azzal, hogy ha ez egy könyv lenne, akkor két kötetes lenne! Bizony, bogaraim! :D Úgy döntöttem, hogy itt nem ér véget a sztori, hanem folytatom! Fogadjátok szeretettel: az első rész: Szeretlek, értsd már meg! - Nehézségek, a második : Szeretlek, értsd már meg! - Bonyodalmak.
Üdv: Selly

7. rész

Ragoznom sem kell, hogy a tesit minden fiú szereti, míg a lányok sikítva futnak ki a világból, ha meghallják ezt a szót. Ha lány vagy, biztosan szembesülsz azzal a ténnyel, hogy a futástól szét megy a hajad, a sminked. Ráadásul megerőltető az a fránya edzés, ami állítólag arra való, hogy frissek és üdék legyünk, de itt úgy menetelünk, mint a kiképzőtáborokban. Puty. Meg van a véleményem erről a tantárgyról is.
Aztán rögtön jó kedvem lett, mikor megláttam Alexet. Nem lehet szavakba önetni, mennyire jól nézett ki a tesi pólójában. Jesszus! Annyira szexi volt benne! Na jó, nem volt szexi, de piszkosul jól nézett ki. És eddig fel sem tűnt, hogy milyen izmos karja van. Persze, hisz mondta, hogy régebben focizott. Ez az fekvőtámasz!
Futok ...futok ... meghalok ... megállok ... rám szólnak ... elindulok ... újból meghalok. Hát kábé ebből áll a tesi programom. Pedig csak 2 kört futottam! Ilyenkor úgy tudom utálni a világot! Meg Emyt is, aki már az 5. körét futja. Egyetlen jó dolog az volt, hogy láttam Alexet futni. Igen, igen és igen! Köszönöm foci edzés, hogy ilyen jó futóvá tetted! És azt is köszönöm, hogy velem ennyire kicsesztél, hogy nem adtál nagyobb tüdőt....

- Na skacok? Ki lesz az első? - Miss Trust - t ki fogom nyírni!!! Miért kell szekrényugrást csinálnunk, mond miért?!
- Emy gyere! - mosolygott barátnőmre. Ő meg csak megrántotta a vállát, és lazán odasétált a sor elejére. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy ő a legjobb. Én meg a legbénább...és pont Alex előtt! A sor halad, én meg egyre jobban bepánikolok. Istenem, miért kell nekem ezt elszenvednem?
 - Nyugi! Menni fog! Senkié sem hibátlan - biztat Emy. Kétkedve néztem rá, majd a sorban következő Tomra. Elég jól megcsinálta. Újból Emyre emeltem a tekintetem, majd a dobogóra és vissza Emyre. - Teljesen megőrültél? Én itt fogok megsemmisülni! - mondtam kissé hisztérikusan.
- Ugyan! - próbál lelket önteni belém barátnőm  - Van egy ötletem! - félve néztem rá. Ha ő kitalál valamit akkor abból csak rossz sül ki. - Nézz csak oda! - mutat a sor legelejére. - Ott van Alex! Álmaid pasija. Az összes lány álma. Mindenki azon van, hogy lenyűgözze. - Alex nekiiramodik, dobbant és ugrik. Hangos taps követi a mutatványát. - Gondolkozz egy kicsit Alicia! Mit teszünk ha valamitől félünk, de meg kell csinálnunk?
- Ööö ... ez egy beugratós kérdés?
- Gondolkozz Alicia, gondolkozz! Na? Mit teszel? Azt akarom, hogy gondolkozz! Gondolkozol? Gyerünk!
- Oké, oké, meg van. Ha magamból indulok ki, akkor meghátrálok, és kihúzom magamat a feladat alól.
- Nem! - kiált rám Emy, mire a többiek felénk fordultak. Emy zavartalanul folytatta a gondolatmenetét. - Erőt merítesz valahonnan! Valakire gondolsz, valakire ránézel és már megy is az adrenalin!
- Kezdek félni tőled! - mondtam megijedve.
- Na, mézes fokhagyma, tudod kire fogsz gondolni? Alexre! Megfogod mutatni, hogy milyen jó vagy. Hogy nem félsz a kihívásoktól és azt a csitri Karent is leigázod!
- Jól vagy? - kérdeztem hitetlenkedve. Ez most komolyan le mézes fokhagymázott?!
- Most, hogy kérdezed, kezdek éhes lenni. - elkezdett gondolkozni. Szerintem azon, hogy mit adnak ma a menzán. - Na! Csináld meg! Én szurkolok neked!
Biztatása elég erőt adott nekem, hogy beálljak a sorba. Igen! Ezt fogom tenni! De mi van ha még sem sikerül? Akkor oltárit fogok égni a többiek előtt.
- Nem, nekem ez nem megy. - Fordultam vissza Emyhez, aki azzal a lendülettel vissza is fordított, amivel érkeztem. - A-a. Nincs visszaút!
- Figyelj! - néztem mélyen a szemébe. - Ha szétszakad a gatyám akkor tegyél úgy, mintha nem láttad volna, oké? - Emy csak nézett, aztán elröhögte magát.
- Alicia Night! - kiáltotta Miss Trust. Emy előre taszított, aminek az lett a következménye, hogy majdnem előre estem.
Elkezdtem futni. Futás közben egyre magabiztosabb lettem. Dobbantottam ... és ... beakadt a lábam abba a rohadt szekrénybe! Nem lehetett több, mint pár másodperc, de nekem hosszú óráknak tűnt: ahogy elvesztem az egyensúlyom, ahogy repülök széttárt karokkal és lábakkal a matrac felé, és ahogy végül beleesek a matracba. Pár másodpercig csak pislogtam, hogy felfogjam mi történt. Aztán eljutottak a hangok a fülemig. Jaj, ne! Kisandítottam a szekrény mögül és láttam, hogy mindenki szakadt a röhögéstől. Inkább visszabújtam és próbáltam feldolgozni ezt a cikit. Pirosló fejjel cammogtam vissza a többiekhez, akik még mindig nevettek. Alex is röhögött, Karen is visított, a tanárnő is mosolygott. Bánatosan néztem Emyre, aki csak széttárta a karját és próbálta visszatartani a nevetését. Erről ennyit. Hogy lehettem ennyire béna?!

Tesi után persze mindenki ezt a témát találta a legérdekesebbnek. Nem tudtam hova bújni, így beosontam a lány WC-be. Pár perc után Emy utánam jött. A tükörből láttam, hogy nem tudja, hogy mit tegyen. Így  szembefordultam vele - Ne mondj semmit! Tudom ... - szomorodtam el.
- Na de csajszi! Azt mondtam, hogy gondolj Alexre! Kire gondoltál? - nevetett fel Emy.
- Nem tudom ... magamra ...
-Kis egoista! - hordott le viccesen barátnőm. - Amúgy amíg te magadba roskadtál, és próbáltál nem létezni, addig én végig próbáltalak megvédeni.
- Ó most majdnem meghatódtam!
- Tanítani kellene ezt az ugrásfajtát! - viccelődött tovább barátnőm.
- Na most hagyd abba! - néztem rá mérgesen. - Tudod, hogy fáj a gerincem?
És itt mind a kettőnkből kitört a röhögőgörcs.

A menzán megint kilométernyi sor állt. Mire megkaptuk az ebédünket (meggyleves és rántott hús krumplipürével, nyami ) alig volt hely az asztaloknál. Megláttuk osztályunk hímtagjait: Tomot, Kevint, Scottot és Alexet, így gyorsan hozzájuk siettünk. Még le sem tettem a tálcámat az asztalra, Kevin már rázendített.
- Imádtam az ugrásodat! Legközelebb engem is taníts meg!
- Haha, nagyon vicces. Legközelebb nem felejtek el nevetni - küldtem felé egy cinikus megjegyzést. Nem vette a lelkére, tovább röhögött. Persze, nem maradt ki a piszkálódásomból Scott sem.
- Ugyan Alicia drága! Mi csak megdicsértünk, hogy milyen jól elszórakoztattál minket tesin. Teljesen feldobtad a napomat!
Mosolyt erőltettem az arcomra - Örülök, hogy jól szórakoztál.
- Ha tudnád, milyen jól! - mosolygott szemtelenül. - Alex láthatod, hogy az osztályunkban mindenki béna, csak mi, fiúk nem.
- Mit mondtál? - emelte fel a hangját Emy. Scott olyan arcot vágott, mintha meglepődött volna. Félmosolyra húzta száját és közelebb hajolt Emyhez. - Azt, hogy mindenki béna, csak mi nem.
Barátnőm erre vérszemet kapott, és ő is közelebb hajolt az asztalhoz. Ijesztően néztek ki. - Mond még egyszer!
- Baj van a hallásoddal, drágám? - húzta fel Scott az egyik szemöldökét. Ennyi volt, Emy hozzávágta a szalvétáját. És innenstől megkezdődött a véget nem érő szócsata, egymás sértegetése.
- Ezek mindig ilyenek? - kérdezte tőlem Alex. Jaj, a drága! Hogy milyen cukin nézel ki, ha kuszán áll a hajad!
- Igen. Scott egy igazi paraszt, Emyt meg könnyen fel lehet húzni. - sóhajtottam. És elkövettem azt a hibát, hogy a szemébe néztem. Abban a pillanatban megszűnt a külvilág; csak ő létezett. Majd rájöttem miért is bazsalyog annyira. Az égre emeltem a tekintetem. - Ne kezd te is!
- Nem mondtam semmit. - tette fel védekezően a kezét.
- Ne már! Ne csináld!
- Nem csinálok semmit. - húzta az agyam.
- Alex! - röhögtem fel. - Emlékszel amikor azt mondtam, hogy majdnem tönkre tettem egy futópadot? Na. Ami nem megy, azt ne erőltessük!
- Amúgy jól nekiiramodtál, csak láttam, hogy a dobogónál elbizonytalanodtál. - Nem tudtam, eldönteni, hogy még mindig szívat, vagy komolyan gondolja e. - Amúgy ügyes voltál. - Olyan aranyosan mosolygott, hogy képtelen voltam nem visszamosolyogni. Azt hiszem, egy kicsit el is pirultam.
- Hé, ti ketten! Azonnal fejezzétek be, vagy felteszlek titeket Twitterre, hogy meg van az első veszekedés, második állomás a válóper! - kiáltott Tom a két hülyére. Meg is tette a hatását, mindketten elnémultak és vérben forgó szemekkel néztek szegény Tomra. - Mit mondtál? - kérdezték kísértetiesen egyszerre. Úgy látom, Tom készülhet a temetésére.

Köszönöm Kis Péé!

Szabályok:

-Írd meg,hogy kitől kaptad a díjat!

-Írj 10 dolgot magadról!

-Válaszolj 10 kérdésre!

-Írj 10 kérdést!

 Tíz dolog rólam:

1. Szeretek olvasni.

2. Szeretem a kpop-ot és a koreai doramakat.

3. Van egy kutyám.
4. 9-es leszek ősszel ;)

5. Nem szeretem az angolt.
6. A volt osztályommal együtt írtunk egy sztorit, bár nem lett kész :p

7. Nem szeretek egyedül elmenni otthonról.

8. Gyorsan barátkozós típus vagyok, de aki nem szimpi, azzal még szóba se állok! ;)

9. Szeretek táncolni-egyedül, a házban, amikor senki sincs otthon. ;)

10. Ami érdekel, arról órákig tudnék mesélni, de ettől függetlenül borzalmasan lusta vagyok :D

 Válaszolj 10 kérdésre:

1. Mi volt az a könyv, amire emlékszel, hogy elsőnek elolvastad? - Ööö.... gondolkozok...
2. Kedvenc szerződ/szerzőid? - Sok van, szóval nem sorolnám fel, csak pár példát mondanék: Jenna Black, Melissa Marr, Leiner Laura, Maros Edit stb.
3. Van háziállatod? -Igen. Egy kiskutya és két nyuszi. (Plusz 14 csibe, 13 kiskacsa és egy liba XD)
4. Mi az amit megtennél, és nem vonnának érte felelősségre? - Mondom, gondolkozok.... :D
5. Ha elmehetnél bárkinek a koncertjére, kiére mennél? - Igazából aki híres, annak a fellépésére elmennék. De mivel szeretem a kpoppot, akkor a forever bandát említeném: Teen Top. Ők már voltak Magyarországon, de akkor nem mehettem el, szóval bukta > <
6. "Hiszel a szerelem első látásra" dologban?Voltál már szerelmes? - Hiszek, de még nem voltam szerelmes.
7. Otthon ülő típus vagy, vagy gyakran eljársz otthonról? - Szeretek a négy fal közelében lenni, de barátokkal mindenhova elmegyek, és van, hogy egész nap nem vagyok otthon.
8. Melyik a kedvenc helyed, ahová barátokkal szívesen elmész? - Park.
9. Ha lenne három kívánságod, mi lenne az? - Ezek titkok, szóval nem mondom meeeeeeeg! :P
10. Volt/Van legjobb barátnőd?Mi a keresztneve? - Volt...de csak volt... De van egy másik is, akire mindig számíthatok!! :)
    
    
    
    10 kérdés:
     1. Miért kezdted el írni a blogod?
     2. Hány blogban vagy szerkesztő?
     3. Anime vagy manga?
    4.Tél vagy nyár?
    5. kedvenc színészed/színésznőd?
    6. Kitől/kiktől kapod a legnagyobb támogatást?
    7. Olvassák olyanok is a blogod,akiket személyesen ismersz?
    8.Milyen zenét szeretsz?
    9.Milyen mesehősre hasonlítasz?
    10.Ha belebújhatnál bárki bőrébe,ki lennél?Miért?
     
    

    Akiknek küldöm:
    
     Gy_Anna  
    
      Juliet Dawn  
    
      Edina Dreamer  
    
      Vöröske  
    
      Desteny Rose
    
      Rika-Chan

6. fejezet

 -Mi a baj? - kérdeztem másnap Emytől. Nagyon rosszul festett. Haja kócos volt, a szeme alatt akkora karikák éktelenkedtek, hogy a nagymamám is megirigyelhette volna.
- Hajj! - sóhajtott. Az iskolába menet elmesélte, hogy az edző, akit olyan cukinak talált, felmondott, mert a barátnőjével elköltöznek a városból. A srác utoljára meghívta Emyt egy süteményre és ott mondta el ezt a rossz hírt neki. Szegény lánynak végig kellett hallgatnia, hogy egy nagyobb városba költöznek, ott kapott egy jobb állásajánlatot és megszeretné kérni a barátnőjének a kezét. Hiába mondtam Emynek, hogy emiatt ne sírjon, hisz ebből a barátságból több úgysem lehetett volna.
- Tudom - a hangja itt elcsuklott - Csak olyan kedvesen viselkedett! Minden edzés után meghívott valamire. Mindig jókat beszélgettünk. Most meg megakarja kérni annak a csajnak a kezét!
- Ezen kár keseregni! Legyenek boldogok! Örülj nekik! Egy 30 körüli férfi nem illik hozzád!
- Úgy fog hiányozni!
- Majd felhívod vagy mit tudom én, de a lényeg az, hogy ez az élet rendje. Ha valaki fontos nekünk, attól nehéz szívvel válunk el. Jóban voltál vele, persze, hogy hiányozni fog! De ha azt hiszed, hogy szerelmes voltál belé akkor tévedsz! Hidd el, ez csak sima szimpátia! És mivel ismerlek, tudom túl fogsz ezen lépni! Lesz majd egy korodbeli helyes srác, akire felfigyelsz és ő érte tennél meg bármit! Kár keseregned! Mond, hol van az az Emy Stick, aki mindig mosolyog? Hm? Na, szedd össze magad, eléggé....
- Te aztán tudod, hogy dobd fel az embert! - vágott a szavamba Emy. - Nem vagy túl jó ebben a lelkizés témában. még gyakorolnod kell! - mosolygott bágyadtan.
- Nem voltam még ilyen helyzetben, hogy valami "főnökkel" legyek jóban, de annyira jóban, hogy azt higgyem, hogy majd elvesz feleségül - és itt barátnőmre kacsintottam - de amit mondtam, azt úgy is gondolom. Ez csak, amolyan fellángolás.
- Hű, de bölcs lettél hirtelen!
- Ne kötekedj, ép lelket próbálok önteni beléd! - erre a kijelentésre Emy felnevetett és átölelt.
- Úgy örülök, hogy rád mindig számíthatok!


Az iskolában, mikor besétáltunk  osztálytermünk ajtaján Scott rögtön kiszúrta Emy nem túl előnyös külsejét és ráharapott a témára.
- Hú Emy, ennyire gáz lennél smink nélkül? - mosolygott szemtelenül.
- Bunkó! - förmedtem rá, mire Scott meglepődött.
- Most miért? Szörnyen fest!
- Tudod te, hogy milyen tapló vagy?! Tartsd meg magadnak a másokról alkotott véleményedet! - ripakodtam rá.
- Nyugi kislány! Vegyél mély levegőt és fújd ki! Utána írd le egy papírra a panaszaidat, másold be a gépbe és küld el az e-mail címemre. És ha ráérek elolvasom. Várd ki a sorod, majd akkor foglalkozok veled! Ha nem tudnád az elérhetőségemet, leírhatom. Csak neked, csak most! - küldött felém egy 100 wattos mosolyt, és én olyan nagy késztetést éreztem, hogy beverjem azt a hibátlan fogsorát! Már épp vágtam volna vissza egy frappáns szöveggel, mikor Emy rám nézett azokkal a sötétbarna  szemeivel: - Tényleg ennyire bénán nézek ki?
- Dehogy!
- Ja! - felelte velem egy időben Scott. Bosszúsan néztem rá. Majd úgy döntöttem nem veszek róla tudomást és Emy felé fordultam. - Figyelj, hozok neked egy teát, oké?
- Ühüm. - bólogatott bágyadtan. Majd a padra dobta a táskáját és elkezdett kipakolni. Én pedig leszaladtam a büfébe és vettem barátnőmnek egy citromos teát. Most nem figyelmeztettem a pasast, mert valami automatából öntötte a citromot - nem fogom megérteni a gondolkodását, az biztos! Miért nem lehet normálisan teát készíteni?! Míg így sétáltam a folyosón beleittam az innivalóba... Na jó, tudom, hogy ez nem volt szép dolog, de éppen csak megkóstoltam! És Emyért tettem! Tényleg! Nehogy újból kiköpje, mert most nem bodza, hanem málnás ízű az a tea! Ez megbocsátható bűn!  Megállapíthatom, hogy ez a tea, tényleg citromos, és iható! Épp befordultam a sarkon, hogy felmenjek az emeltre, amikor megláttam Alexet a lépcsőnél ülve. Valamit szorgosan írogatott, miközben körülötte szétszórtan hevertek a tankönyvek. Annyira filmbe illő volt a jelenet, hogy én ott állok, Ő pedig a lépcső kb. 7. fokánál ül és gondolkozik. Izé....valamin tényleg törhette a fejét, mert a tollának a végét rágcsálta és eléggé gondterhelt fejet vágott. Észre vehette, hogy nézem, mert felemelte a fejét és mosolyogva köszönt. Én is visszaköszöntem, miután visszanyertem a lélekjelenlétemet. Felmentem hozzá a lépcsőn és egy hirtelen ötlettől vezérelve leültem mellé.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Nyelvtan házit. - felelte rám se nézve.
- Micsoda? Kiderül, hogy az új fiú nem is jó fiú? - vigyorogtam. Erre ő is elmosolyodott. Meg kell állapítanom, hogy ha mosolyog, akkor olyan cuki. De komolyan! A szeme környékén megjelenik egy plusz nevetőránc, amikor a szája széles mosolyra húzódik, és látszódnak azok a gödröcskék! Úgy döntöttem, hogy mielőtt elolvadok és lefolyok a lépcsőről, másra terelem a témát. Vagyis megszakítom a kínos csendet.
- Mit nem értesz? Hátha tudok segíteni.
- Ezt. - mutatott egy feladatra. Nem vagyok valami zseni nyelvtanból, de simán tudok írni egy 4-es dogát. Ha értem az anyagot! Plusz nem akartam leégni Alex előtt, szóval minden tudásomat bevetettem. Piros pont nekem azért, mert nem dadogtam (csak néha), mert sikerült nem elájulnom a közelségétől és azért, mert nem borultam a nyakába, hogy beszívhassam baromira jó illatát.
- Na kész! Ha valami nem jó, akkor bocsi. - mondtam és örültem, hogy nem remegett meg a hangom.
- Ugyan! Te legalább konyítasz valamit hozzá, de én kuka vagyok nyelvtanból. -nézett mélyen a szemembe. - Köszönöm! Majd meghálálom valamikor.
- Á, semmiség! - feleltem vérpiros arccal. Szerencsémre nem látta, mert elkezdett pakolni. Én is felálltam és szomorúan néztem, ahogy a cuccát belöki a táskájába. Olyan szuper érzés volt ott mellette ülni és tanulni. Na nem a nyelvtannak örültem, hanem, hogy én segíthettem NEKI! Huh! Mikor kész lett a pakolással rám nézett. Pontosabban a kezemre mutatott. - Azt nem iszod meg?
Úristen! Teljesen megfeledkeztem a teáról! - Emy! - csaptam a homlokomra. Alex kérdőn nézett, mire én elkezdtem magyarázni, hogy ez a tea a barátnőmé, de annyira siettem magyarázás közben a lépcsőn, hogy a tea kilottyant a kőre. Még szerencse, hogy nem látta senki, mert igencsak nagy hűhó lett volna belőle! Mikor felrohantunk a lépcsőn és be az osztályba, örömmel láttam, hogy Emy ott röhög valamin a többiekkel a tanári asztalnál. Úgy látszik, már semmi baja! Tudtam én, hogy kiheveri ezt az egész "elmegy az edzőm, jaj, de utálom a világot, mert úgy szerettem" dolgot. Oda mentem hozzá, és átnyújtottam a poharat. - Tessék! Bocsi, hogy ennyit kellett várnod!
-Köszi! Már azt hittem elraboltak vagy megszöktél, ugyebár.... - és itt Alexre nézett, aki a hátam mögött állt, majd mosolyogva rám kacsintott.
- Mi az? - kérdeztem piros arccal. Emy nem válaszolt csak hümmögött egyet és beleivott a teájába.


Tesi. Utálom a tesit. Kifulladásig kell futni az iskolaköröket, majd mindig valamilyen béna játékot játszunk. Kosarazunk, kiütőzünk, focizunk vagy valami más ostobaságot csinálunk. Miss Trust egy 30-as éveit taposó nő, aki a rövid barna, szőke melírozott haját kifelé szárítja, és teljesen olyan a fazonja, mint Meg Ryan-nak a Francia csók című filmben. Kicsit hasonlít is rá, szerintem. Divatos melegítő ruhákba jár, és nagyon jó a humora. Mindenki kedveli, mert tényleg nagyon jó fej, de ha tesiről van szó, akkor nem kímél minket. Libasorban kell futni, nem lehet előzni, sem megállni, esetleg sétálni. És még kijátszani sem lehet, mert ő is fut velünk! Ráadásul a végén! Néhányszor előre fut a fiúkhoz, mert mindig ők vezetik a sort, hogy rendet teremtsen köztük és ne beszélgessenek ( ilyenkor mi, csajok, néhányszor megállunk, de volt már akit rajtakapott, hogy sétált és 20 (!) fekvőtámaszt kellett lenyomnia, 100 guggolást, ha pedig elrontotta valamelyiket, elölről kellett kezdenie! Persze, nem vehetett részt a játékban, de szerintem ez volt a legkisebb problémája. Így hát marad a jól bevált "kikötődött a cipőfűzőm-trükk". Ez legalább tuti biztos módszer a pihenőre, és nem szólhat bele Miss Trust "kisasszony", hisz történhetnek ilyen "balesetek". :)
 Mit kell csinálnunk, mielőtt tesizünk? Átöltöznünk. És mi egyenlő ezzel? Hát persze, hogy a véget nem érő csacsogások és csajos témák kibeszélése, amiket ugyebár a fiúk jelenlétében nem tudunk megtenni. Mikor átvonultunk a lány öltözőbe, rögtön egy szaftossal indított Karen ( rühellem azt a csajt! De tényleg! Olyan irritáló! Olyan kis beképzelt libát kell elképzelni, aki elvan kényeztetve, ostoba, kárörvendő és tipikusan az a csaj, aki szépnek szép, de üresfejű barbie-baba. Mint egy amcsi filmben, a főgonosz lány. Nos ő az. Csak annyi eltéréssel, hogy nem buta, eléggé agyafúrt, és tud kedves lenni....a maga módján. De akkor is utálom azt a mindig tökéletes derékig érő haját, a sminkjét, azt a ragacsos szájfényét, és a trendhez megfelelő öltözködését!).
-Mond Alicia, te az állatkertbe készülsz? Vagy onnan jössz? Esetleg kiraboltál egy turkálót? Nagyon gáz az a zebracsíkos naci! - mondja kényesen, miközben leveszi fehér boleróját, és elkezd kibújni a rózsaszín miniruhájából. Egyáltalán nem nézek ki bénán! Fekete bakancs van a lábamon és zebracsíkos csőnaci. Ehhez felvettem egy fehér pólót, és rá egy piros dzseki, aminek a dereka direkt rövid. Nekem tetszik ez az összeállítás, és kész!
- Kösz a bókot, Karen! Ne légy kíváncsi a véleményemre, mert nem lenne túl kedves a számodra! - szúrtam oda és már át is vettem a tornapólóm.
- Ó, de félek! Figyelj, ha segíthetek valamiben, nyugodtan szólj! Majd adok divattippeket! - mosolygott álszenten. Hogy én, hogy utálom ezt a varangyot!
- Te akarsz adni tanácsokat? Ugyan! Ne röhögtess! Nézz magadra! Hova készülsz?! Bálba? Mert akkor szólok ez egy iskola! Bár nem értem mit keresel itt! - állt a védelmemre Emy. Hálásan pislogtam rá, míg ő a nadrágját vette föl. Karen pár másodpercig csak pislogott, aztán felnevetett. Ami valahogy úgy hangzott: ha-ha.
- Te meg a másik! Nem is tudom mit foglalkozom veletek! De már feltalálták a szempilla spirált! Csak szólok! - mosolygott gúnyosan. Már épp válaszolnék, mikor Shana szólt közbe: - Ugyan lányok! Ne veszekedjetek! Van valami más téma is! Mint például az új fiú!
És itt elkezdték ecsetelni, hogy Alex milyen menő, milyen helyes, milyen szép a mosolya és, hogy milyen jó ízlése van. Nem mondtak újat; ezt mind tudtam róla.
- És te, Alicia? Mit gondolsz róla? - kérdezett Jessica. - Idáig nem is szólaltál meg. Neked talán nem tetszik?
- Mi? Nem, dehogy! Izé....vagyis.... - na ha eddig nem bambultam üveges szemekkel a tornacipőmet, mintha olyan érdekes lenne, hogy hogy kötöm be, akkor most már bambulom - Bocs, lányok, csak tesi előtti parám van. Tudjátok... - legyintettem a levegőbe. Ez mondjuk igaz is volt. Minden testnevelés óra előtt félek.
- Emy? - nézett Emyre Natasa.
- Nekem nem az esetem. Amúgy is, szerelmi bánatom van! - rántotta meg lazán a vállát barátnőm. Na, erre a kijelentésre mindenki egyszerre sikított fel és mindenki tudni akarta milyen pasas törte össze Emy szívét. Így elterelődött a téma Emy felé, és én nyugodtan lélegeztem fel, hogy nem kell hallanom Alex istenítését. Rajongom én magamtól is.
- Hé, Alicia! - suttog felém Natasa. Kíváncsian fordítom oda a fejem. - Szerinted is nagyobb lett Karennek a segge? - Libukánk felé nézek, és meg kell állapítanom: nagyobb lett a feneke! Na, ezzen már tényleg nevetnem kell! - Jobb lenne, ha nem zabálna fel esténként 1 kiló nutellát! - súgtam Nati fülébe. Majd felcopfoztam a hajam.

Hát, nem tudom mi lelte tanárnőnket, de most aztán tényleg dögösen öltözött fel! Világos, koptatott farmer, fekete passzos póló és rajta egy lila pulóver. Na, ezért vagyunk mi úgy oda Miss Trust-ért! Mert, mindig nagyon csinos! Meg jó fej! Persze, ha nem tesi óránk van vele... Amikor be ment előttünk a tesi terem ajtaján, a fiúk egymás után nézték meg jó alaposan a seggét, és pacsiztak egymással. Nem vitás, hormontúltengésben szenvednek. Amíg ilyen látványosan csorgatták a nyálukat, addig mi lányok, előre kipihentük magunkat.
- Rendben skacok! Kifelé az utcára! 6 sulikör! Gyerünk, rajta, futás! - sípolt abba a **** sípjába! Előre rosszat sejtettem. Hogy miért? Azért, mert:
1. Nem öltözött futáshoz illő öltözékbe, vagyis nem óhajt velünk futni. Bár ez jó is, hisz így gyalogolhatunk, amikor nem látja.
2. Hogyhogy csak 6 kör? Na jó, az iskolánk nem egy garázs nagyságú, hanem sokkal nagyobb ( tesin mindig idegesítően nagyobb), de minimum 14 kört szokott elrendelni őfelsége. Bár ez  a 6 kör, jó, mert legalább hamarabb végzünk.
3. Hogyhogy ilyen hamar leakarja tudni a bemelegítést, hogy beállít 2 gyereket, hogy futás után mutassák be a feladatokat? Na, ez is hamar meglesz, de sebaj!
4. Rosszat sejtek! És valami bűzlik! De most nem a torna zoknim az, szóval erős a gyanúm, hogy felmérést fogunk végre hajtani..... Jaj!

Köszönöm szépen kupyka00!!

Szabályok:

Rakd ki kitől van!

Írj magadról 10 dolgot!

Válaszolj 10 kérdésre!

Tegyél fel 10 kérdést!

Küld el 10 embernek!

 Tíz dolog rólam:

1. Szeretek olvasni.

2. Szeretem a kpop-ot és a koreai doramakat.

3. Van egy kutyám.
4. 9-es leszek ősszel ;)

5. Nem szeretem az angolt.
6. A volt osztályommal együtt írtunk egy sztorit, bár nem lett kész :p

7. Nem szeretek egyedül elmenni otthonról.

8. Gyorsan barátkozós típus vagyok, de aki nem szimpi, azzal még szóba se állok! ;)

9. Szeretek táncolni-egyedül, a házban, amikor senki sincs otthon. ;)

10. Ami érdekel, arról órákig tudnék mesélni, de ettől függetlenül borzalmasan lusta vagyok :D

10 válasz:

1. Miért kezdted el írni a blogod?- Volt egy ötletem, hát arra gondoltam, miért ne oszthatnám meg a világgal? :p

2. Van háziállatod?- Igen, van.

3. Mi adta az ötletet a bloghoz? - MICHEL TELÓ - BARÁ BERÊ című dala.

4. Hogyan tekintesz a követőidre? - Hú, hát hálával.

5. Meddig tervezed írni a blogot? - Na, ez egy jó kérdés. Addig, amíg a sztori el nem ér a végéig ;)

6. Mit tanácsolsz a kezdő blogíróknak? - Igazából nem tudok semmit se tanácsolni, mert én is nemrég kezdtem. Talán azt, hogy kitartást! ;)

7. Mit csinálsz szabadidődben? - Zenét hallgatok max. hangerőn. Olvasok és sorozatokat nézek. Na jó, szoktam chatelni :D

8. Mi a kedvenc bandád? - Teen Top, Block-B, B.A.P., Bigflo.....sok van :D

 9.Mi a kedvenc színed? - Nincs, de talán a zöld...vagy a pink...

10. Rokonaid/ barátaid/ismerőseid olvassák a blogod? - Leginkább barátok, de családtagok is tudják, hogy van egy blogom.

10 kérdés:
1. Miért kezdted el írni a blogod?
2. Jellemezd pár szóban a blogod!
3. Film vagy anime?
4. Példaképed?
5. Kitől/kiktől kapod a legnagyobb támogatást?
6. Hiszel az "idegenekben"?
7. Mi adta az ötletet a bloghoz?
8. Profinak tartod magad?
9. Hány blogban vagy szerkesztő?
10. Profinak tartod magad?

Akiknek küldöm:

 Gy_Anna  

  Juliet Dawn  

  Edina Dreamer  

  Vöröske  

  Desteny Rose

  Rika-Chan

5. fejezet

Miután olyan jól megbeszéltük, hogy Alex nem zokni a nevek megjegyzését illetően, segítettem Emynek matekból. Vagyis ketten bambultuk azt a fránya egyenletet és próbáltuk megoldani, de a végén arra a következtetésre jutottunk, hogy a matematikát nem nekünk találták ki. Ezután a megállapítást után végig szenvedtük a számtant, a fizikát és az irodalmat. Szünetben megbeszéltem Emyvel, hogy lemegyek a büfébe venni neki teát, magamnak egy pizzás csigát. Direkt a lelkemre kötötte, hogy citromos teát hozzak neki, és hogy szóljak a büfésnek, hogy ne a bodzás üvegből öntse bele a citromlevet. Persze ez a múltkor elég nagy szívás volt, főleg ha azt nézzük, hogy Emy ki nem állhatja a bodzát. Nem értem mi baja van vele. Én szeretem. Bár ezt eddig is tudtam, hogy barátnőm nem komálja a bodzát, nem úgy, mint a büfés srác. Még múlt héten történt, hogy az öreg nénit, aki eddig szolgált ki minket, nyugdíjba vonult, és leváltotta egy 28 éves pasas. Ezt onnan tudjuk pontosan, hogy megkérdeztük tőle - persze nem én, hanem  többi lány, akik szerint egy "görög isten". Tényleg jól néz ki, az tény, de nekem nem jön be. És mikor elmondta, hogy 28 éves, mindenkinek leesett az álla - még nekem is. Simán letagadhatna 7 évet! Szóval múlt héten lementünk kajálni Emyvel és ő kért egy pohár citromos teát. Csodálkoztam is, hogy a hapsi egy bodzaszörpös üvegből önti a pohárba a citromlevet. Mikor megkapta Emy az innivalót, rögtön beleivott. De olyan gyorsan vissza is köpte egy 11-esre! Írtó ciki volt! A többiek először csak néztek, aztán harsány röhögésbe törtek ki.
- Mi a szent...? - nézett a teára, majd rám.
- Mi a baj? - kérdeztem. Emy az orrom alá tolta a poharat, így kénytelen voltam belekóstolni. Borzalmas íze volt! Míg Emy sűrűn bocsánatot kért a sráctól, amiért leköpte és magyarázta adolgot, hogy más íze volt a teának, addig pár lány és fiú is helyeselni és panaszkodni kezdett, hogy furcsa íze van mostanában az innivalóknak, amit kértek. Kiderült, hogy a srác nem mosta ki az üvegeket, mielőtt átöntötte volna a citromlevet. Tudtam, hogy gyanús, ha nem a citromos üvegből öntika citromot!
Szóval ezután a szörnyű igazság és égés után Emy úgy döntött, most nem bízik a büfésben, így legyek résen. Mikor sorra kerültem, figyelmeztette erre a (szerintem) ésszerű lépésre. Morogva ugyan, de eleget tett a kérésemnek.
- Ide állhatok? Kösz. - szólalt meg egy hang a hátam mögött, mire a sorban utánam következők felmordultak. Tom állt mellettem. Tomról annyit, hogy mindig neki van a legmenőbb, legújabb kütyüje az egész suliban. Sokan beképzeltnek tartják, mivel az apja egy jól menő cég vezetője. Az igaz, hogy mindig a legmárkásabb, legdivatosabb holmikban mutatkozik, de ettől eltekintve kedves srác. Csak szeret dicsekedni azzal, amije van. Szőke haja arccsontjáig ér, égszínkék szeme mindig tele van életkedvvel.
- Fizettél már? - kérdezte tőlem.
- Nem.
- Mit veszel?
- Citromos teát és pizzás csigát . válaszoltam, miközben szemmel tartottam a büfést, nehogy "véletlenül" mást adjon. Kezdem azt hinni, hogy ezt a melót nem neki találták ki.
- Király! Adjon hozzá 2 cola-t, egy sonkás pizzát, egy szalámis szendvicset kukoricával! Ja és egy csomag rágót is kérek, kösz!
Hatalmas szemeket meresztek rá. - Ugye nem gondoltad, hogy ezt én fizetem ki?!
- Dehogy! Meghívlak, majd én fizetek. De ha gondolod... - mosolyog pimaszul.
- Nem, kösz. Majd te fizetsz - bököm oldalba.

Bioszon páros munka volt a feladat. Ennek örültem, hisz Emy és én jók vagyunk biológiából. Csak kedves tanárnőnk megkavarta a párokat. Nem is kell mondanom, hogy minden lány Alexet akarta társnak. Heh, jó vicc. Én meg kifogtam Kevint. Egész  jól fogok szórakozni! Minden melót rám hagy majd. Kösz, nagyon kösz.
- Én pedig nem ülök mellette! - igen, ez az idegesítő hang Ken-é. És mi a hiszti tárgya? Egy név: Scott. A két fiú nem akar együtt dolgozni. Komolyan, mint két óvodás!  Addig hisztizett, míg a tanárnő  el nem ültette Georgina mellé. Ekkor meg Scott zendített rá, hogy ő nem fog egyedül dolgozni. Ez már beteges!
- Jaj, de gyerekesek vagytok! - Emy felállt és leült Scott mellé. A fiú már tiltakozásra nyitotta a száját, de barátnőm belé fojtotta a szót. - Pofa be! Itt ülök és kész!
Verának addig a tanár nőnek kellett segítenie, amíg mi dolgoztunk. Ahogy megjósoltam, Kevin semmit sem csinált egész órán. Vagyis de! Telefonozott! Marha nagy a csapatmunkánk, nem? Egyszer csak egy nagy vihogásra lettem figyelmes. Odanéztem, hogy ki mer az engedélyem nélkül nevetni, amikor... amikor megláttam Emyt és Scottot. A fiúval azon versenyeztek, hogy kinek sikerül  elvennie a másiktól Scott sapkáját.
- Végeztünk? - nézz fel Kevin. Nagy szemeket meresztek rá. Hogy mi?! Végeztünk? Ünk?!
- Igen, végeztem!
- Akkor jó. Remek munka után megérdemlem a pihenést. -vigyorog szemtelenül. Már rávágnék a fejére, amikor Alex hátra fordul.
- Mi a 4-es feladat megoldása? - már ő is! Elájulok! Mindenki hülyének néz?!
- Na jó, csak vicc volt! - nevet értetlen képemet látva. - Kész vagytok?
- Igen - vágta rá Kevin. Vérszemet kaptam a kijelentésre.
- Igen kész vagyunk. Itt a 4-es feladat megoldása, tuti jók, a könyvből néztem ki. Kevin te olyan okos vagy! Te mutattad meg, hogy melyik oldalon vannak a válaszok, szóval te magyarázod is el a feladatot! És annyira rá értél, hogy még telefonozni is volt időd! Ha már végeztél, akkor add azt ide! - kapom ki a kezéből a telót és elkezdtem nyomkodni.
- Ne! Elcsinálod! - és innenstől azon hülyültünk, hogy széttudom-e törni a telóját. Alex egy darabig nézett minket, majd elröhögte magát, utána pedig lemásolta a feladat megoldását, miközben a félszemét rajtunk tartotta és egyfolytában vigyorgott.
- Alicia! Add ide a tollamat! - kiabál nekem Scott. Na igen, ha csapatmunka van, az osztály bezsong és nem lehet minket lehalkítani. Scott tolla a székem lábánál volt, így lehajoltam, hogy visszadobjam neki, de ekkor Kevin kikapta a kezemből a telefonját. Pontosabban csak akarta, mert akkor lendületet vitt bele, hogy rám esett, én pedig vele le  padlóra. Mondanom sem kell, hogy mi voltunk a középpontban. Úgy terültünk el, mint két béka. Gyorsan lelöktem Kevint magamról és próbáltam mihamarabb felkelni. Kevin felpattant a telefonját magasba tartva és felkiáltott: - Megvan! Semmi baja! - ennek muszáj mindig rontania a helyzeten?? Kevin kijelentésére még nagyobb lett a röhögés.
- Mit csináltatok? - kérdezte döbbenten tanárnő.
- Semmit - vágtam rá. Ekkora égést!

Szünetben persze mindenki rajtunk röhögött. Nem tudom, hogy hanyadik megjegyzést tették rám - 20 után már nem számoltam - , amikor Emy húzott ki a teremből.
- Jól vagy? - kérdezte, de remegő hangja elárulta.
- Persze, csak eltört pár bordám, de túlélem! Ne aggódj! - sértődtem meg. Ekkor Emy nem bírta tovább és kitört belőle a röhögés. Én meg türelmesen vártam, hogy mikor hagyja abba.
- Látnod kellett volna! Oltáriak voltatok! - mondta, mire ránéztem és én is elnevettem magam.
- Na jól van, szállj le rólam! - hagytam abba a vihogást, de még mindig mosolyogtam. - De úgy láttam, hogy ti is jól elvoltatok!
- Ja, kijött Scottból a gyerek énje, így elhülyültünk. De ti jobbak voltatok! - vágott vissza. Én meg játszottam a sértődöttet és visszamentem a terembe. Kár volt. Még mindig jó poénnak tartják az esésünket. Így visszafordultam a folyosóra, de Emy már nem volt sehol. "Végre" - sóhajtottam. Neki dőltem a lépcsőkorlátjának és néztem az előtte futkosó, nevető gyerekeket... pontosabban nagyokat...ööö...idiótákat...vagyis...Na, értitek! Szóval a többieket. Már csak egy fél óra és mehetünk haza! El kell ismernem, nagyon értek a bénázáshoz, mert pont a csengő mellett álltam, így amikor jelezték a szünet végét a csengő - most - nagyon idegesítő hangjával, úgy megijedtem, hogy egy hátam mögött álló tanár lábára (!!!) tapostam!
- Miss Night! Örülnék, ha látna is a szemével és figyelné, hogy hova lép! Ha nem tűnt volna fel, én is azon járok, csak a másik oldalán! - förmedt rám a tesi tanár.
- Bocsánat, nem figyeltem. Elnézést! - gyorsan felszaladtam a lépcsőn és míg a termünkhöz értem, a tenyerembe temettem az arcom. " Mi jöhet még?"

4. fejezet

Amikor beléptünk a terembe, nagy nyüzsgés fogadott, mint mindig. Néhány lány a padján ülve zenét hallgatott, míg mások csoportokat alkotva beszélgettek valami "hű-de-menő" ruháról, filmről, színészről. A fiúk egy nagyobb csoportban álltak össze a terem végében és valamilyen telefonos játékkal játszottak, hangosan üvöltve és hatalmasakat röhögve. Minden úgy ment, mint mindig. Csakhogy ott volt Ő is. Kockás inget viselt, melyet a könyökéig felhajtott. Fekete nadrág volt rajta, melynek szárát beletűrte a hosszított szárú tornacipőjébe. Haja, ahogy előredőlt, még jobban a szemébe lógott, de ez nem zavarta. Úristen, elolvadok! Hozzon valaki egy feltörlőt, de sürgősen, mert már tócsa vagyok! Órákig tűnő percekig álltunk az ajtóban, amikor barátnőm megcsípte a karom, mire a hirtelen jött fájdalomtól felocsúdtam a bambulásomból. Emy magabiztosan lépkedett a padunk felé, de ez a hirtelen jött bátorsága rögtön tovaszállt, mikor Scott megszólította. Scott-ról annyit, hogy ő az osztály rosszfiúja és bajkeverője, akinek sosem sül le a bőr a képéről; mindig beszólogat és bunkó módon viselkedik. Éjfekete haja zselézve állt és hasonló színű szeme minden fényt elnyel, de semmit sem ad ki magából. Sosem tudod mi jár a fejében, de ettől eltekintve ki lehet számítani, hogy mikor van jó hangulatban. Ha választani kéne, hogy melyik Scott jobb: az aki mogorva, bunkó és mindig sérteget vagy az aki normálisan (próbál) viselkedni és mindig behúz a csőbe, valamint mindig meglep egy jóindulatú gesztussal, de abból semmi jóra nem számíthatsz, akkor...inkább legyen az első Scott. De egyvalami mindig közös benne, az pedig a hangából áradó gúny.
-Hé Emy! Mr. Tanaka azt üzeni, hogy menj be a tanáriba és keresd fel!-barátnőm ezen mégjobban meglepődött.
-Minek?
-Honnan tudjam?!-rántotta meg a vállát Scott.-Azt mondta, hogy szóljak, hogy keresett. Nem mondta meg az okát, sem azt, hogy postást játszak. Örüljetek mindketten, hogy egyáltalán elmondtam.
-Oké-fordult meg Emy kétségbeesett arccal-tudtam, hogy ma fog történni valami. Ugye nem jött rá, hogy ellógtam az ofő órát?!-kérdezte tőlem. Emy valamelyik nap ellógott az egyik óráról és hamisított egy igazolást. Ha ezt megtudják neki vége!
-Tom vigyázz! Ne! Leesel!-kiabálta Greg. Leültem a helyemre és kipakoltam.

-Akkor most felelünk!-jelentette be töri tanár nőnk. Feleltessen. Nekem mindegy. Úgy sem tudom az anyagot...
-Megkérem Miss Stick kisasszonyt, hogy fáradjon ki a táblához.-az osztályon megkönnyebbült sóhaj futott át. Emynek még csak az arcizma sem rándult. Aha. Szóval ő tanult. Egyébként osztályfőnökünk csak az ellenőrzőjét kérte el, hogy betudja írni a dicséretet.
-Rendben. Ugye az inkákról kell beszélnem?-kérdezte Emy és felállt a helyéről. Riadtan néztem rá. Egyáltalán nem az inkákat vettük!
-Nem.-nézett rá fagyosan Mrs. Graham. Emy arca hófehér lett és ezzel egyidőben visszahuppant a helyére. Riadtan rám nézett és szeméből "Mit vettünk legutoljára?" mondatott olvastam ki.
-Orosz polgárháború-suttogtam.
-Mikor kezdtük el tanulni az oroszokat?-kerekedett el a szeme.-Ki óhajt fáradni?-kérdezte türelmetlenül Mrs. Graham. Emy lassú, bizonytalan léptekkel kiment a táblához. Szegény. Szerintem azt se tudta, hogy volt múlt héten töri óránk.
-Szóval az inkák,-a tanár nőnek elkerekedett a szeme, így Emy azonnal kapcsolt-pontosabban az oroszok háborúzni kezdtek.
A tanár bólogatott.-Kikkel?
-Egymással-vágta rá Emy.
Én kézzel-lábbal próbáltam súgni. Egyszer csak Emy nem tudta leolvasni a számról a választ és amíg barátnőm elidőzött, a tanár nőnk azonnal levágta, hogy én adom a drótot. Mrs. Graham felvonta a szemöldökét és rám nézett.-Befejezteted Alicia? Ha annyira szeretnél beszélni, akkor állj fel és mond el a könyv segítsége nélkül!
Lefagytam a rémülettől. Emybe mintha a villám csapott volna, úgy elkezdett beszélni. Ha engem feleltet akkor ő már végzett. Egyikünkre nézve sem jó ez a csere.
-Mivel 1922-ben véget ért a polgárháború, ami a forradalmárok győzedelmével végződött, megalakult Szovjetunió...-hadarta az infókat. Csak mondta és mondta. Nem érdekelte, ha hülyeséget mondott, csak beszélt.
-Rendben. A végére elég jól belejöttél kisebb-nagyobb hibákkal. 4-es.-állította meg Mrs. Graham. Mikor Emy leült, akkorát sóhajtott, hogy azt hittem valami komoly baja lesz.
-Kösz a segítséget!-kacsintott rám megkönnyebbülve.

-Alex! Megnézhetem a zenelejátszódat?-szemtelenkedett oda a D-s Monica. Szúrós szemmel néztem ahogy egyre több lány megy oda és hallgatja Alex zenéit, miközben egyfolytában dicsérik az ingjét. Blahh! Mi van itt, hogy mindenki csak úgy bejöhet a termünkbe?!
-Alex, jössz ki?-kérdezte Ken.
-Bocs, most az igazgatóhoz kell mennem néhány papírt bevinni.-majd felállt, ezzel a mozdulattal egy dossziét emelt föl a padról, majd eltette a zenelejátszót egy "Bocs hölgyeim!" mondattal-ami miatt az összes lány a padlóra került;nem vitás, kész úriember :)-és az ajtóhoz ment. Ott megállt, majd egyenesen rám nézett.
-A folyosó végén balra. Ott lesz az "iroda". Nem tudom eltéveszteni, hisz csak annak van függönye, ugye?-kérdezte mosolyogva.
-Igen-bólogattam vérpiros arccal. A többi lány majd megölt a szemével, így jobbnak láttam kimenni a teremből. Úgy rohantam ki az udvarra, mint valami nyúl, akit elakarnak fogni. Mikor megláttam Emyt az egyik padon ücsörögve, odasiettem.
-Mi az? Tesire gyakorolsz?-kérdezte Emy. Nem válaszoltam, hanem elkezdtem gondolkozni. Végül megszólaltam.
-Tudja, hogy én voltam a folyosón.-motyogtam.
-Mi?
-Emlékszik rám! Tudja, hogy ki vagyok!-emeltem fel a hangom izgatottan.
-Hát ez remek. Legalább tudjuk, hogy nincs gond a memóriájával.
-Ez állati!-vigyorogtam.
-Ja, szerintem is. Na, szóval ha ebből kivonjuk ezt, és...

3.fejezet

A hétvégém leginkább abból állt, hogy a péntek délután történteken agyaltam. "Jó kis iskola ez. Örülök, hogy a ti osztályotokba kerültem!" Hát még én! "Vicces egy lány vagy Alicia!" Nem értem ezt a mondatot. Nem mondtam el a nevem és mégis tudja! Ez nem a véletlen műve! Ez a sors akarata! A találkozás a folyosón, hogy az én osztályomba került és, hogy pont engem választottak ki arra, hogy körbevezessem Alexet. Vagy inkább Tanaka tanár úr közbenjárása...Véletlen volt, hogy belebotlottam; az én osztályom most már teljes létszámú; és amiért én mutattam be a sulit az pedig az én "hibám"...és, hogy tudja nevem? Párszor elmondták aznap a tanárok...Mielőtt nagyon beleéltem volna magam ebbe borzalmas helyzetbe, leültem tanulni. De hiába volt előttem a matek, kémia és egyéb nemtudommi, nem tudtam koncentrálni. Szemem előtt láttam sötétbarna haját, mely belelógott aranybarna szemébe. Istenem, azok a szemek! Olyan melegséget, magabiztosságot, olyan nyugalmat árasztott az a szempár. Tisztára rabul ejtett! Egek, már vagy két órája görnyedtem a nyelvtan felett és még semmit sem csináltam belőle! "Feladom!" Ledőltem az ágyra és becsuktam a szemem. Vártam, hátha elalszok, de semmi. Csak az ürességet láttam. Majd bevillant Alex bűnbánó, kedvességtől ragyogó arca.
-Kicsim, itt van Emy!-kiáltotta anyu. "Végre, a megmentőm!"-gondoltam. Mikor Emy belépett az ajtón, egy pillanatra elgondolkozott. Szerintem az járt az eszében, hogy jó helyen van-e. A párna a fejem, a takaró a hátamon, mint valami palást. Én is megijedtem volna magamtól.
-Ööö...neked meg mi bajod?-kérdezte furcsa grimasszal.
-Nekem? Semmi. Ragyogó napunk van, minden szép és jó.-mondtam nem túl meggyőzően.
-Alicia, 40°C van kint! Ne mond, hogy nincs meleged!-Na azért ez túlzás. Emy levette rólam a takarót és a párnát. -Na mesélj, milyen volt a randi?-kérdezte cinikus mosollyal az arcán.
-Ez nem volt randi!!-vérig sértett ezzel a mondattal.
-Mindegy minek hívjuk! Szóval, mi volt?-a szeme csupa kíváncsisággal lett tele. Töviről-hegyire elregéltem a sztorit.
-Hát ez csuda jó! Annyira a te eseted! Olyan helyes!  Kár, hogy nekem már van pasim! Pedig ő is olyan aranyos, meg...
Egész délután ezt hallgattam. Na igen. Emy meg a pasizás. Egy és ugyanaz a dolog. De, hogy ki lehet az új fiúja? Fogalmam sincs. Talán az edző?!

Hétfő reggel alig bírtam magammal. Nem jellemző rám, de azonnal az iskolában szerettem volna lenni. Emy a kapunkban várakozott, mint mindig. Szinte felborítottam, olyan sebességgel jöttem ki a bejáraton.
-Hé! Mi ez a nindzsa fogadtatás?-zsörtölődött barátnőm. Válaszra sem méltattam, megfogtam a kezét és szaladni kezdtem a buszmegállóba.
Mikor a sulihoz értünk, megálltam a bejárat előtt.
-Mi az?-nézett vissza Emy.
-Hogy nézek ki?-kérdeztem félénken. Legjobb barátnőm arcáról rögtön leolvastam, hogy érti minek kérdeztem. Erre el is pirultam. Emy furcsán, de nagyon lassan végig nézett rajtam. Fehér deszkás cipőt viseltem világoskék csőfarmerral. Fehér póló volt rajtam, amin nagy rózsaszín betűkkel GIRL felirat állt. Kiegészítőnek felvettem a világoszöld-és egyben kedvenc-könyökig érő dzseki-féleségemet. Imádom ezt a ruhadarabot! Sosem gondolom be, és mivel vékony, tényleg csak kiegészítőnek használom. Persze, rajtam volt az órám és egy bőrkarkötő. Ezt még Emytől kaptam a szülinapomra. Nagyon szép! Vékony, fehér félholdakkal díszített bőrkarkötő. Hosszú, barna hajamat-nem világos, nem sötét, simán csak barna-kiengedve viseltem, melyet a hűvös reggeli szél összeborzolt. Széldzsekimet pedig a karomra akasztottam. Bárki bármit mond, én imádom a jó időt!
-Ööö...ez már kezd kínos lenni.-mondtam bátortalanul, mivel úgy éreztem Emy vagy 1 órája nézegett összeszűkített szemekkel. Végül megszólalt.
-Azt akarod hallani, hogy dögösen sportos, de visszafogottan menő a felszerelésed, mint mindig? Csajszi, dögös vagy! Tuti, hogy ezt Ő is így gondolja!-kacsintott. Pipacsvörös lettem, de jól estek a szavai.
-Utó-véleményt nem kértem!-belé karoltam és lehúztam baseball sapkáját a szemébe.
-Ne, a séróm!-nyafogott tettetett sértődéssel. Ezután felmentünk a lépcsőn. Nem nagyon tudtam koncentrálni a többiekre, mert azon gondolkoztam, hogy mihez kezdek ha találkozok vele. Miket beszélek?! "Megmondom mi lesz! Ő is csak egy osztálytárs, köszönsz neki és megy az élet tovább!" Igen, ezt fogom tenni! Amíg ilyen elszántan lépegettem a termünk felé, majdnem neki mentem egy pont akkor nyitódó ajtónak. Na, jól kezdődik a reggel...

2.fejezet

-Láttad a tolltartóját? Nagyon menő!
-A táskáján van egy kitűző valamilyen bandáról. Nem tudom, hogy mi a nevük, de mostantól az a kedvenc zenekarom!
-Gyönyörű a neve!
És ez csak néhány "kedves" szó Alexről. Amióta bemutatta az ofő, és leültette elém, Ken mellé (aki az osztály viccmestere), azóta minden szünetben ő, pontosabban Ő a téma.
Kinéztem a folyosó ablakán, abba az irányba, ahol osztályunk fiútagjai szoktak bandázni. És ott volt Ő is. Hangosan nevetett valamin a többiekkel, közben meg egy csomó lány figyelte őt. Milyen hamar befogadták a csapatukba! Már most is olyan menő, pedig csak 4 tanítási órán vett részt. Tuti nem emlékszik rám!

-Rendben van gyerekek, azt szeretném megkérdezni, hogy ki vállalkozik arra, hogy tanítás után körbevezeti Alexszet az iskolában.-tette fel a nagy kérdést osztályfőnökünk. Na, erre a kijelentésre az összes lány feltette a kezét. Jó, lehet, hogy állati helyes, de nekem akkor sincs kedvem itt tölteni a délutánomat. Szép csendben rajzolgattam a leghátsó padban, arra számítva, hogy mivel nem jelentkezek nem szólít fel. Hányszor  fogom elkövetni mindig ugyanazt a hibát? Mr.Tanaka utálja ha nem figyelünk rá, és mással foglalkozunk, ilyenkor kifordul a jókedvű, segítőkész, udvarias és barátságos énjéből és átvált magánzós, komor és durva stílusba. Mint például most...
-Miss Night, ha ennyire jól elvan, miért nem vezeti körbe Mr.Stone-t?
-De..-kezdtem a tiltakozást; reménytelen volt.
-Rosszul fogalmaztam. Ne csináljon semmi programot délutánra!-emelte fel a hangját "azt csinálod amit én mondok" stílusban.
-Rendben-adtam meg magam. Ez nem igazság!
Óra végén szinte mindenki azonnal elhúzta a csíkot-persze, kifelemenet kaptam pár "hogy mered-ő az enyém" nézést. Hékás, én nem akartam, menj és szólj a tanárnak....ja, hogy ő már nincs is bent! Utállak világ! Nem elég, hogy időközben kisütött a nap, ráadásul péntek van, neeeem, nekem itt kell maradnom egy sráccal-aki full helyes, de ez már mellékes. Minden szép és jó...de nem nekem!
-Nem értem, miért engem választott ki, amikor mindenki más maradt volna délután!-zsörtölődtem.
-Fogd fel úgy, hogy ez egy ismerkedős talizás lesz. Mesélsz magadról, ő is, összemelegedtek...-vigyorgott Emy.
-Akkor miért nem te maradsz?-vágtam vissza.
-Mert nekem van pasim!-nézett rám úgy, mintha egyenesen a Marsról jöttem volna.
-Persze-persze! Akkor menj, és érezd jól magad, és ne is gondolj rám mialatt én itt szenvedek! Menj, nehogy lekésd a randid!-válaszoltam gorombán. Emy átölelt és elsietett; a folyosó végén visszafordult és megeresztett egy pimasz vigyort-Vedd elő a legszebb mosolyodat, és hódítsd meg, szivi!
Mire utána szólnék már késő, kint is van az iskolából. Mit is mondott?! Van pasija, hogy lehet...
Leguggoltam a fal tövébe és elkezdtem nyomkodni a telefonomat. Pár perc múlva egy árny állt meg előttem. Felnéztem és Alexszel találtam szembe magam-akire rásütött a délutáni napfény, megvilágítva kedves, hibátlan arcát és fényt vetve sötétbarna hajára, ami most feketének látszik...Mindjárt elolvadok, olyan menőn néz ki...hé, ébredj kislány, őrá most haragudnod kell, hisz elrontotta a pénteki szabadidődet...
-Akkor mehetünk?-kérdezte mosolyogva.
-Nem tudom, mit kéne megmutatnom a suliból, hisz biztos körbejártátok már a fiúkkal!-hunyorogtam. Ő erre mégjobban elmosolyodott. Atyaég, ha továbbra is így nézel pá-pá "haragszomrád" énem!
-Látom nincs sok kedved az egészhez.
-Ez egy átlagos iskola. Mit kéne mutatnom?
-Nem tudom, te régebb óta jársz ide. De mialatt megmutatod az egész iskolát, addig mesélhetsz a tanárokról-kacsint. Ez most komoly?-Én ráérek.
-Jó, rendben. Minél hamarabb végzünk ezzel a béna feladattal, annál jobb!-felálltam és elindultunk.
Igazából egész jól szórakoztunk: elregéltem, hogy Mr. Tanaka óráin mindig tegyen úgy, mint egy, mintadiák, különben nem jár valami jól. Miss Trust elég laza tanár, ő az egyik kedvencünk; Mrs. Hama elég piperkőc tanító, dolgozat írásnál mindig tegyen el mindent a padról, különben lesöpri-de szószerint- és felejtse el a puskázást, különben mehet fel az igazgatóiba, igazolatlannal, beírással és legalább két egyessel. De a legtöbb tanárnál lehet puskázni, de nagyon ügyesen, mert nem mindegyik hagyja, hogy a tolltartóból lessük ki a válaszokat. A legjobban bevált módszer a "táskába rejtett könyv", de szeretjük felemelni a lapot, hogy a mögöttünk ülő leolvassa a válaszokat; elterelni a tanár figyelmét. Magnetic tanár úr kiszokott menni az órákról "inni", így mi nyugodt szívvel írjuk be a helyes válaszokat. Magnetic úr felesége is mindig hagyja, hogy segítségünkre legyen a tankönyv; vagy burkolt célzást tesz a helyes megoldásra vagy csak egyszerűen oda sem néz mit csinálunk. Őket is imádjuk :)
Bementünk minden terembe, ott megnéztünk mindent. A folyosón a díszeket, a szertárt, a padlást-kinyitottam az ajtót, de én Alex könyörgései ellenére sem voltam hajlandó bemenni-abba a sötét, büdös helyre én be nem teszem a lábam!
Meglátogattuk a tesi termet, ahol muszáj volt kipróbálni a labdákat. Megmutattam  neki a "titkos helyeket", ahol a fiúk elbújnak és óra végéig nem kerülnek elő, azzal az ürüggyel, hogy kimennek a WC-re. Itt szoktak bagózni, telefonozni és bunyózni. Közben meg szétröhögtük magunkat, mert Alex felborította a kukát (nem látta és neki ment), én felakadtam a lépcsőn( a táskám beakadt a korlátba). Még mindig szakadtam a röhögéstől, amikor leültünk egy padra az udvaron. Milyen jó fej ez a srác! Mikor lenyugodtam, ránéztem. Mikor észrevette, hogy nézem, ő is felém fordult. Gyorsan elfordítottam a fejem és másra tereltem a szót.
-Eddig hol tanultál?-kérdeztem.
-Egy másik iskolában-nevetett.
-Jó, értem. És hogy tetszik a sulink?-tényleg érdekelt, hogy mit gondol. Azt mondta, hogy eddig mindenki kedves volt vele, de mivel csak egy napot volt itt, nem sok mindent tud mondani. Szóval nem para az iskolánk. Eddig :) Elég sokáig beszélgettünk a padon ülve. Megtudtam, hogy van egy bátyja, Casimir. Azt mondta, hogy nincsenek valami jóba. Casimir mindig azon töri a fejét, hogy árthat az öccsének. Hát, nem nagyon kedvelem így első hallásra ezt a gyereket...Azt is mondta Alex, hogy régebben focizott, de már abbahagyta. Én is meséltem magamról. Elmondtam, hogy Emy-a legjobb barátnőm-mindig csalna a sport központba. De én nem vagyok valami sportos alkat, így csak 2-szer örvendeztettem meg az edzőtermet a látogatásommal-és szerintem mindketten jobban járunk, ha nem teszem be többet oda a lábam.
-Akkor pörgős életed van!-mondta Alex.
-Te hányszor váltottál iskolát?-kérdeztem hirtelen.
-Ez az első alkalom, hogy "új diák" vagyok-mosolygott. Úristen, imádom a mosolyát!
-Pedig úgy láttam, hogy elég jól kijössz a többiekkel. És ez jó pont. Persze nem úgy értem, hogy leskelődtem utánad, csak...Hát osztálytársak vagyunk, csak láttam, hogy befogadtak...-dadogtam össze-vissza, miközben csupa piros volt az arcom.
-Vicces egy lány vagy, Alicia!-nevetett Alex.
"Úristen! Tudja a nevem!"