Ragoznom sem kell, hogy a tesit minden fiú szereti, míg a lányok sikítva futnak ki a világból, ha meghallják ezt a szót. Ha lány vagy, biztosan szembesülsz azzal a ténnyel, hogy a futástól szét megy a hajad, a sminked. Ráadásul megerőltető az a fránya edzés, ami állítólag arra való, hogy frissek és üdék legyünk, de itt úgy menetelünk, mint a kiképzőtáborokban. Puty. Meg van a véleményem erről a tantárgyról is.
Aztán rögtön jó kedvem lett, mikor megláttam Alexet. Nem lehet szavakba önetni, mennyire jól nézett ki a tesi pólójában. Jesszus! Annyira szexi volt benne! Na jó, nem volt szexi, de piszkosul jól nézett ki. És eddig fel sem tűnt, hogy milyen izmos karja van. Persze, hisz mondta, hogy régebben focizott. Ez az fekvőtámasz!
Futok ...futok ... meghalok ... megállok ... rám szólnak ... elindulok ... újból meghalok. Hát kábé ebből áll a tesi programom. Pedig csak 2 kört futottam! Ilyenkor úgy tudom utálni a világot! Meg Emyt is, aki már az 5. körét futja. Egyetlen jó dolog az volt, hogy láttam Alexet futni. Igen, igen és igen! Köszönöm foci edzés, hogy ilyen jó futóvá tetted! És azt is köszönöm, hogy velem ennyire kicsesztél, hogy nem adtál nagyobb tüdőt....
- Na skacok? Ki lesz az első? - Miss Trust - t ki fogom nyírni!!! Miért kell szekrényugrást csinálnunk, mond miért?!
- Emy gyere! - mosolygott barátnőmre. Ő meg csak megrántotta a vállát, és lazán odasétált a sor elejére. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy ő a legjobb. Én meg a legbénább...és pont Alex előtt! A sor halad, én meg egyre jobban bepánikolok. Istenem, miért kell nekem ezt elszenvednem?
- Nyugi! Menni fog! Senkié sem hibátlan - biztat Emy. Kétkedve néztem rá, majd a sorban következő Tomra. Elég jól megcsinálta. Újból Emyre emeltem a tekintetem, majd a dobogóra és vissza Emyre. - Teljesen megőrültél? Én itt fogok megsemmisülni! - mondtam kissé hisztérikusan.
- Ugyan! - próbál lelket önteni belém barátnőm - Van egy ötletem! - félve néztem rá. Ha ő kitalál valamit akkor abból csak rossz sül ki. - Nézz csak oda! - mutat a sor legelejére. - Ott van Alex! Álmaid pasija. Az összes lány álma. Mindenki azon van, hogy lenyűgözze. - Alex nekiiramodik, dobbant és ugrik. Hangos taps követi a mutatványát. - Gondolkozz egy kicsit Alicia! Mit teszünk ha valamitől félünk, de meg kell csinálnunk?
- Ööö ... ez egy beugratós kérdés?
- Gondolkozz Alicia, gondolkozz! Na? Mit teszel? Azt akarom, hogy gondolkozz! Gondolkozol? Gyerünk!
- Oké, oké, meg van. Ha magamból indulok ki, akkor meghátrálok, és kihúzom magamat a feladat alól.
- Nem! - kiált rám Emy, mire a többiek felénk fordultak. Emy zavartalanul folytatta a gondolatmenetét. - Erőt merítesz valahonnan! Valakire gondolsz, valakire ránézel és már megy is az adrenalin!
- Kezdek félni tőled! - mondtam megijedve.
- Na, mézes fokhagyma, tudod kire fogsz gondolni? Alexre! Megfogod mutatni, hogy milyen jó vagy. Hogy nem félsz a kihívásoktól és azt a csitri Karent is leigázod!
- Jól vagy? - kérdeztem hitetlenkedve. Ez most komolyan le mézes fokhagymázott?!
- Most, hogy kérdezed, kezdek éhes lenni. - elkezdett gondolkozni. Szerintem azon, hogy mit adnak ma a menzán. - Na! Csináld meg! Én szurkolok neked!
Biztatása elég erőt adott nekem, hogy beálljak a sorba. Igen! Ezt fogom tenni! De mi van ha még sem sikerül? Akkor oltárit fogok égni a többiek előtt.
- Nem, nekem ez nem megy. - Fordultam vissza Emyhez, aki azzal a lendülettel vissza is fordított, amivel érkeztem. - A-a. Nincs visszaút!
- Figyelj! - néztem mélyen a szemébe. - Ha szétszakad a gatyám akkor tegyél úgy, mintha nem láttad volna, oké? - Emy csak nézett, aztán elröhögte magát.
- Alicia Night! - kiáltotta Miss Trust. Emy előre taszított, aminek az lett a következménye, hogy majdnem előre estem.
Elkezdtem futni. Futás közben egyre magabiztosabb lettem. Dobbantottam ... és ... beakadt a lábam abba a rohadt szekrénybe! Nem lehetett több, mint pár másodperc, de nekem hosszú óráknak tűnt: ahogy elvesztem az egyensúlyom, ahogy repülök széttárt karokkal és lábakkal a matrac felé, és ahogy végül beleesek a matracba. Pár másodpercig csak pislogtam, hogy felfogjam mi történt. Aztán eljutottak a hangok a fülemig. Jaj, ne! Kisandítottam a szekrény mögül és láttam, hogy mindenki szakadt a röhögéstől. Inkább visszabújtam és próbáltam feldolgozni ezt a cikit. Pirosló fejjel cammogtam vissza a többiekhez, akik még mindig nevettek. Alex is röhögött, Karen is visított, a tanárnő is mosolygott. Bánatosan néztem Emyre, aki csak széttárta a karját és próbálta visszatartani a nevetését. Erről ennyit. Hogy lehettem ennyire béna?!
Tesi után persze mindenki ezt a témát találta a legérdekesebbnek. Nem tudtam hova bújni, így beosontam a lány WC-be. Pár perc után Emy utánam jött. A tükörből láttam, hogy nem tudja, hogy mit tegyen. Így szembefordultam vele - Ne mondj semmit! Tudom ... - szomorodtam el.
- Na de csajszi! Azt mondtam, hogy gondolj Alexre! Kire gondoltál? - nevetett fel Emy.
- Nem tudom ... magamra ...
-Kis egoista! - hordott le viccesen barátnőm. - Amúgy amíg te magadba roskadtál, és próbáltál nem létezni, addig én végig próbáltalak megvédeni.
- Ó most majdnem meghatódtam!
- Tanítani kellene ezt az ugrásfajtát! - viccelődött tovább barátnőm.
- Na most hagyd abba! - néztem rá mérgesen. - Tudod, hogy fáj a gerincem?
És itt mind a kettőnkből kitört a röhögőgörcs.
A menzán megint kilométernyi sor állt. Mire megkaptuk az ebédünket (meggyleves és rántott hús krumplipürével, nyami ) alig volt hely az asztaloknál. Megláttuk osztályunk hímtagjait: Tomot, Kevint, Scottot és Alexet, így gyorsan hozzájuk siettünk. Még le sem tettem a tálcámat az asztalra, Kevin már rázendített.
- Imádtam az ugrásodat! Legközelebb engem is taníts meg!
- Haha, nagyon vicces. Legközelebb nem felejtek el nevetni - küldtem felé egy cinikus megjegyzést. Nem vette a lelkére, tovább röhögött. Persze, nem maradt ki a piszkálódásomból Scott sem.
- Ugyan Alicia drága! Mi csak megdicsértünk, hogy milyen jól elszórakoztattál minket tesin. Teljesen feldobtad a napomat!
Mosolyt erőltettem az arcomra - Örülök, hogy jól szórakoztál.
- Ha tudnád, milyen jól! - mosolygott szemtelenül. - Alex láthatod, hogy az osztályunkban mindenki béna, csak mi, fiúk nem.
- Mit mondtál? - emelte fel a hangját Emy. Scott olyan arcot vágott, mintha meglepődött volna. Félmosolyra húzta száját és közelebb hajolt Emyhez. - Azt, hogy mindenki béna, csak mi nem.
Barátnőm erre vérszemet kapott, és ő is közelebb hajolt az asztalhoz. Ijesztően néztek ki. - Mond még egyszer!
- Baj van a hallásoddal, drágám? - húzta fel Scott az egyik szemöldökét. Ennyi volt, Emy hozzávágta a szalvétáját. És innenstől megkezdődött a véget nem érő szócsata, egymás sértegetése.
- Ezek mindig ilyenek? - kérdezte tőlem Alex. Jaj, a drága! Hogy milyen cukin nézel ki, ha kuszán áll a hajad!
- Igen. Scott egy igazi paraszt, Emyt meg könnyen fel lehet húzni. - sóhajtottam. És elkövettem azt a hibát, hogy a szemébe néztem. Abban a pillanatban megszűnt a külvilág; csak ő létezett. Majd rájöttem miért is bazsalyog annyira. Az égre emeltem a tekintetem. - Ne kezd te is!
- Nem mondtam semmit. - tette fel védekezően a kezét.
- Ne már! Ne csináld!
- Nem csinálok semmit. - húzta az agyam.
- Alex! - röhögtem fel. - Emlékszel amikor azt mondtam, hogy majdnem tönkre tettem egy futópadot? Na. Ami nem megy, azt ne erőltessük!
- Amúgy jól nekiiramodtál, csak láttam, hogy a dobogónál elbizonytalanodtál. - Nem tudtam, eldönteni, hogy még mindig szívat, vagy komolyan gondolja e. - Amúgy ügyes voltál. - Olyan aranyosan mosolygott, hogy képtelen voltam nem visszamosolyogni. Azt hiszem, egy kicsit el is pirultam.
- Hé, ti ketten! Azonnal fejezzétek be, vagy felteszlek titeket Twitterre, hogy meg van az első veszekedés, második állomás a válóper! - kiáltott Tom a két hülyére. Meg is tette a hatását, mindketten elnémultak és vérben forgó szemekkel néztek szegény Tomra. - Mit mondtál? - kérdezték kísértetiesen egyszerre. Úgy látom, Tom készülhet a temetésére.
