2.fejezet

-Láttad a tolltartóját? Nagyon menő!
-A táskáján van egy kitűző valamilyen bandáról. Nem tudom, hogy mi a nevük, de mostantól az a kedvenc zenekarom!
-Gyönyörű a neve!
És ez csak néhány "kedves" szó Alexről. Amióta bemutatta az ofő, és leültette elém, Ken mellé (aki az osztály viccmestere), azóta minden szünetben ő, pontosabban Ő a téma.
Kinéztem a folyosó ablakán, abba az irányba, ahol osztályunk fiútagjai szoktak bandázni. És ott volt Ő is. Hangosan nevetett valamin a többiekkel, közben meg egy csomó lány figyelte őt. Milyen hamar befogadták a csapatukba! Már most is olyan menő, pedig csak 4 tanítási órán vett részt. Tuti nem emlékszik rám!

-Rendben van gyerekek, azt szeretném megkérdezni, hogy ki vállalkozik arra, hogy tanítás után körbevezeti Alexszet az iskolában.-tette fel a nagy kérdést osztályfőnökünk. Na, erre a kijelentésre az összes lány feltette a kezét. Jó, lehet, hogy állati helyes, de nekem akkor sincs kedvem itt tölteni a délutánomat. Szép csendben rajzolgattam a leghátsó padban, arra számítva, hogy mivel nem jelentkezek nem szólít fel. Hányszor  fogom elkövetni mindig ugyanazt a hibát? Mr.Tanaka utálja ha nem figyelünk rá, és mással foglalkozunk, ilyenkor kifordul a jókedvű, segítőkész, udvarias és barátságos énjéből és átvált magánzós, komor és durva stílusba. Mint például most...
-Miss Night, ha ennyire jól elvan, miért nem vezeti körbe Mr.Stone-t?
-De..-kezdtem a tiltakozást; reménytelen volt.
-Rosszul fogalmaztam. Ne csináljon semmi programot délutánra!-emelte fel a hangját "azt csinálod amit én mondok" stílusban.
-Rendben-adtam meg magam. Ez nem igazság!
Óra végén szinte mindenki azonnal elhúzta a csíkot-persze, kifelemenet kaptam pár "hogy mered-ő az enyém" nézést. Hékás, én nem akartam, menj és szólj a tanárnak....ja, hogy ő már nincs is bent! Utállak világ! Nem elég, hogy időközben kisütött a nap, ráadásul péntek van, neeeem, nekem itt kell maradnom egy sráccal-aki full helyes, de ez már mellékes. Minden szép és jó...de nem nekem!
-Nem értem, miért engem választott ki, amikor mindenki más maradt volna délután!-zsörtölődtem.
-Fogd fel úgy, hogy ez egy ismerkedős talizás lesz. Mesélsz magadról, ő is, összemelegedtek...-vigyorgott Emy.
-Akkor miért nem te maradsz?-vágtam vissza.
-Mert nekem van pasim!-nézett rám úgy, mintha egyenesen a Marsról jöttem volna.
-Persze-persze! Akkor menj, és érezd jól magad, és ne is gondolj rám mialatt én itt szenvedek! Menj, nehogy lekésd a randid!-válaszoltam gorombán. Emy átölelt és elsietett; a folyosó végén visszafordult és megeresztett egy pimasz vigyort-Vedd elő a legszebb mosolyodat, és hódítsd meg, szivi!
Mire utána szólnék már késő, kint is van az iskolából. Mit is mondott?! Van pasija, hogy lehet...
Leguggoltam a fal tövébe és elkezdtem nyomkodni a telefonomat. Pár perc múlva egy árny állt meg előttem. Felnéztem és Alexszel találtam szembe magam-akire rásütött a délutáni napfény, megvilágítva kedves, hibátlan arcát és fényt vetve sötétbarna hajára, ami most feketének látszik...Mindjárt elolvadok, olyan menőn néz ki...hé, ébredj kislány, őrá most haragudnod kell, hisz elrontotta a pénteki szabadidődet...
-Akkor mehetünk?-kérdezte mosolyogva.
-Nem tudom, mit kéne megmutatnom a suliból, hisz biztos körbejártátok már a fiúkkal!-hunyorogtam. Ő erre mégjobban elmosolyodott. Atyaég, ha továbbra is így nézel pá-pá "haragszomrád" énem!
-Látom nincs sok kedved az egészhez.
-Ez egy átlagos iskola. Mit kéne mutatnom?
-Nem tudom, te régebb óta jársz ide. De mialatt megmutatod az egész iskolát, addig mesélhetsz a tanárokról-kacsint. Ez most komoly?-Én ráérek.
-Jó, rendben. Minél hamarabb végzünk ezzel a béna feladattal, annál jobb!-felálltam és elindultunk.
Igazából egész jól szórakoztunk: elregéltem, hogy Mr. Tanaka óráin mindig tegyen úgy, mint egy, mintadiák, különben nem jár valami jól. Miss Trust elég laza tanár, ő az egyik kedvencünk; Mrs. Hama elég piperkőc tanító, dolgozat írásnál mindig tegyen el mindent a padról, különben lesöpri-de szószerint- és felejtse el a puskázást, különben mehet fel az igazgatóiba, igazolatlannal, beírással és legalább két egyessel. De a legtöbb tanárnál lehet puskázni, de nagyon ügyesen, mert nem mindegyik hagyja, hogy a tolltartóból lessük ki a válaszokat. A legjobban bevált módszer a "táskába rejtett könyv", de szeretjük felemelni a lapot, hogy a mögöttünk ülő leolvassa a válaszokat; elterelni a tanár figyelmét. Magnetic tanár úr kiszokott menni az órákról "inni", így mi nyugodt szívvel írjuk be a helyes válaszokat. Magnetic úr felesége is mindig hagyja, hogy segítségünkre legyen a tankönyv; vagy burkolt célzást tesz a helyes megoldásra vagy csak egyszerűen oda sem néz mit csinálunk. Őket is imádjuk :)
Bementünk minden terembe, ott megnéztünk mindent. A folyosón a díszeket, a szertárt, a padlást-kinyitottam az ajtót, de én Alex könyörgései ellenére sem voltam hajlandó bemenni-abba a sötét, büdös helyre én be nem teszem a lábam!
Meglátogattuk a tesi termet, ahol muszáj volt kipróbálni a labdákat. Megmutattam  neki a "titkos helyeket", ahol a fiúk elbújnak és óra végéig nem kerülnek elő, azzal az ürüggyel, hogy kimennek a WC-re. Itt szoktak bagózni, telefonozni és bunyózni. Közben meg szétröhögtük magunkat, mert Alex felborította a kukát (nem látta és neki ment), én felakadtam a lépcsőn( a táskám beakadt a korlátba). Még mindig szakadtam a röhögéstől, amikor leültünk egy padra az udvaron. Milyen jó fej ez a srác! Mikor lenyugodtam, ránéztem. Mikor észrevette, hogy nézem, ő is felém fordult. Gyorsan elfordítottam a fejem és másra tereltem a szót.
-Eddig hol tanultál?-kérdeztem.
-Egy másik iskolában-nevetett.
-Jó, értem. És hogy tetszik a sulink?-tényleg érdekelt, hogy mit gondol. Azt mondta, hogy eddig mindenki kedves volt vele, de mivel csak egy napot volt itt, nem sok mindent tud mondani. Szóval nem para az iskolánk. Eddig :) Elég sokáig beszélgettünk a padon ülve. Megtudtam, hogy van egy bátyja, Casimir. Azt mondta, hogy nincsenek valami jóba. Casimir mindig azon töri a fejét, hogy árthat az öccsének. Hát, nem nagyon kedvelem így első hallásra ezt a gyereket...Azt is mondta Alex, hogy régebben focizott, de már abbahagyta. Én is meséltem magamról. Elmondtam, hogy Emy-a legjobb barátnőm-mindig csalna a sport központba. De én nem vagyok valami sportos alkat, így csak 2-szer örvendeztettem meg az edzőtermet a látogatásommal-és szerintem mindketten jobban járunk, ha nem teszem be többet oda a lábam.
-Akkor pörgős életed van!-mondta Alex.
-Te hányszor váltottál iskolát?-kérdeztem hirtelen.
-Ez az első alkalom, hogy "új diák" vagyok-mosolygott. Úristen, imádom a mosolyát!
-Pedig úgy láttam, hogy elég jól kijössz a többiekkel. És ez jó pont. Persze nem úgy értem, hogy leskelődtem utánad, csak...Hát osztálytársak vagyunk, csak láttam, hogy befogadtak...-dadogtam össze-vissza, miközben csupa piros volt az arcom.
-Vicces egy lány vagy, Alicia!-nevetett Alex.
"Úristen! Tudja a nevem!"